Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek
Éleslövészet
Simovics (alias Simó) Béla, a rettenthetetlen karcolatíró. Nem kétséges, hogy Simovics Béla számára az elbeszélő ma is az az öt-hat éves kisfiú volt, akit ő a térdén lovagoltatott az elbeszélő apjának házában, s ezért bizonyos „fórja" volt az elbeszélővel szemben. Végem van, gondolta az elbeszélő, de azért megpróbált férfiasan a rettenthetetlen karcolatíró szeme közé nézni. Simovics Béla azok közé az ismerősei közé tartozott, akikről, ha távol voltak, az elbeszélő nem gondolt se jót, se rosszat, következésképpen megfeledkezett róluk, viszont ha felbukkantak, az elbeszélő első gondolata az volt, jesszusom, hát ez még él(?), s egyszeriben megelevenedett előtte azoknak a halottaknak az arca, akik véleménye szerint érdemtelenül korán fordítottak hátat ennek az árnyékvilágnak. Megint kárba veszett egy napom, gondolta az elbeszélő. De az önérzete nem engedte, hogy megfutamodjék. Amióta utoljára látta, Simovics Béla meghízott, s kipödört bajuszkájával, rózsás arcával, a fejközépen elválasztott, vizes kefével lenyalt, festett fekete hajával leginkább egy nyugalomba vonult ezredeshez hasonlított, aki szabad óráiban ólomkatonákat vezényel rohamra az éjjeliszekrény mögötti zugban lapuló ellenséges ólomkatonák ellen, s közben meg-meghúzza azt a szilvóriumosbutéliát, amivel az unokái szoktak kedveskedni neki húsvétkor, karácsonykor meg egyéb ünnepnapokon, különös tekintettel arra, hogy egy nyugdíjas ezredes számára az esztendő minden napja ünnepnapszámba megy. Persze Simovics Béla nem ólomkatonákat, hanem könyvrecenziókat, irodalmi színpadi előadásokról, koncertekről és képzőművészeti tárlatokról szóló tudósításokat vezényelt a lap kritikai rovatának bástyái ellen, amely bástyák nem voltak különösebben megerősítve, a szervezett védelmet mindig elszabotálta valaki. Másrészt az elbeszélő jószívű volt, s ez a jószívűsége okozta legtöbbször vesztét. Simovics Béla atyai szeretettel ölelte magához, vaskos tenyerével megveregette az elbeszélő lapockáit, és mivel az elbeszélő látta, hogy Simovics Béla őszintén örül a viszontlátásnak, nem tehette meg, hogy csak úgy faképnél 61
