Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

az izzadság, és nehezen lélegzett, mint a legtöbb asztmás ember az ilyen kínzó hőségben. Az elbeszélő mindenesetre megtudott tőle annyit, hogy Szokolaynak, a szerkesztőségi titkárnak lánya született az éjjel, azt ünneplik. A leg­jobbkor érkezett tehát. Űtját azon nyomban Szokolay úr felé vette, aki mellesleg nem szerette, ha urazták, mivel messzebbre tekintett ő e szerkesztőségi szoba fa­lainál, s úgy vélte, hogyha urazzák, a lojalitását vonják kétségbe. Az elbeszélő sebtében kipréselt magából valami bődületes, de az alkalomhoz egyébként illő közhelyet, amit Szokolay feltűnően barátságosan honorált, és sokáig szo­rongatta utána az elbeszélő kezét. Az elbeszélő pedig (ezúttal az alkalomhoz kevésbé illően) arra gondolt, hogy mégiscsak ez a pondró, galandféreg Szokolay az, aki fá­radhatatlan ügybuzgalommal árulkodik rá a Főnöknél, csakhogy az egyik vasalatlan lelkű cimboráját az ő (az el­beszélő) rovására behozza egyszer a laphoz. — Igazán nagyszerű közösség vagyunk — állapította meg Szokolay úr elérzékenyülve. Az elbeszélő nem először tapasztalta, hogy éppen a legcinikusabb svindlerek, a min­denféle kókler törtetők és stréberek szoktak olykor egy­két deci bor elfogyasztása után mélyen elérzékenyülni, s ennek látványától ő bizony minden alkalommal meg­borzongott — Bruderschaft — mondta csüggedten. A legvadabb nácik voltak a legpedánsabb családapák, gondolta volna, ha merte volna. — Ide azt a palackot! így történt, hogy mégis öt percnél tovább maradt. Tra­minit ittak, a hangulat remek volt, és mindenki a leg­szebb maszkjában jelent meg. Még a Főnök is betoppant. Csönd támadt, a huzat nekivágta a függönyt az elbeszélő arcának. Szokolay felkelt a pohara mellől, és egész az ajtóig ment a Főnök elé. Ha az elbeszélő regényt írna, elmondaná, hogy a Főnök becsületébe gázoló megjegyzé­seit egy titokzatos, de annál serényebb kéz papírra ve­tette, s azok rendre eljutottak a Főnök asztalára. De ezt csak a margóra. Figyelemre méltóbb az a párbeszéd, ame­lyet a két kiváló intellectuel, a Főnök úr és Szokolay úr 57

Next

/
Thumbnails
Contents