Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

az izzadság, és nehezen lélegzett, mint a legtöbb asztmás ember az ilyen kínzó hőségben. Az elbeszélő mindenesetre megtudott tőle annyit, hogy Szokolaynak, a szerkesztőségi titkárnak lánya született az éjjel, azt ünneplik. A legjobbkor érkezett tehát. Űtját azon nyomban Szokolay úr felé vette, aki mellesleg nem szerette, ha urazták, mivel messzebbre tekintett ő e szerkesztőségi szoba falainál, s úgy vélte, hogyha urazzák, a lojalitását vonják kétségbe. Az elbeszélő sebtében kipréselt magából valami bődületes, de az alkalomhoz egyébként illő közhelyet, amit Szokolay feltűnően barátságosan honorált, és sokáig szorongatta utána az elbeszélő kezét. Az elbeszélő pedig (ezúttal az alkalomhoz kevésbé illően) arra gondolt, hogy mégiscsak ez a pondró, galandféreg Szokolay az, aki fáradhatatlan ügybuzgalommal árulkodik rá a Főnöknél, csakhogy az egyik vasalatlan lelkű cimboráját az ő (az elbeszélő) rovására behozza egyszer a laphoz. — Igazán nagyszerű közösség vagyunk — állapította meg Szokolay úr elérzékenyülve. Az elbeszélő nem először tapasztalta, hogy éppen a legcinikusabb svindlerek, a mindenféle kókler törtetők és stréberek szoktak olykor egykét deci bor elfogyasztása után mélyen elérzékenyülni, s ennek látványától ő bizony minden alkalommal megborzongott — Bruderschaft — mondta csüggedten. A legvadabb nácik voltak a legpedánsabb családapák, gondolta volna, ha merte volna. — Ide azt a palackot! így történt, hogy mégis öt percnél tovább maradt. Traminit ittak, a hangulat remek volt, és mindenki a legszebb maszkjában jelent meg. Még a Főnök is betoppant. Csönd támadt, a huzat nekivágta a függönyt az elbeszélő arcának. Szokolay felkelt a pohara mellől, és egész az ajtóig ment a Főnök elé. Ha az elbeszélő regényt írna, elmondaná, hogy a Főnök becsületébe gázoló megjegyzéseit egy titokzatos, de annál serényebb kéz papírra vetette, s azok rendre eljutottak a Főnök asztalára. De ezt csak a margóra. Figyelemre méltóbb az a párbeszéd, amelyet a két kiváló intellectuel, a Főnök úr és Szokolay úr 57