Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

rögtönöztek. A nyájas, hullámzó nyitány Szokolay úr érdeme volt: — Gyere be, Bandikám, lányom született. — Ö, engedd meg, hogy gratuláljak, Palikám. — Tudod, egy fiúnak azért jobban örültem volna. — Majd a következő fiú lesz, Palikám. — De azért nem bánom, hogy lány. — Az a fő, hogy egészséges, Palikám. — Sőt a lányok helyesebbek. — Hát persze, Palikám, föltétlenül. Na és hogyan hívják a kicsit? — Jeanette-nak, Bandikám. — Takaros név. — A feleségem ragaszkodott hozzá, hogy ha lány lesz, Jeanette-nak hívjuk. — Nagyon helyes, Palikám. Nagyon helyes. — De az az igazság, hogy nekem nem is tetszik anynyira ez a név. — Ami igaz, igaz. Egy kissé szokatlan név, Palikám. — De nekem egyáltalán nem tetszik. — Hát igen. Nem igazán magyar név. Inkább úgy mondanám, csak magyaros. — De én gyűlölöm ezt a nevet. — Nem a legszebb név, amit egy lánynak adhatnak, az biztos. De hát én nem is mondtam azt, hogy szép, csak azt, hogy takaros. — Lófaszt takaros. — No de Pali elvtárs! — Bocsáss meg, Bandikám ... Tudod, a felindultság ... Elnézést. — Nem történt semmi. De nekem most már mennem kell. Hát csak mulassatok, Palikám. Mennem kell. Pá-pá. 58