Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek
Éleslövészet
12 Hát ne éljen (Alvinczi) Eduárd? Ha az elbeszélő regényíró volna, egész éjjel lent tilolna, nappal pedig a hasát süttetné, és mint a sicc (sic), egy vég kolbászt bekapna — ha az elbeszélő regényíró volna. És volna neki egy kutyája meg egy macskája, és volna egy tükre, amelyben a valóság visszatükröződik, egy nagy-nagy realista tükre, amelyben pókok meg skorpiók mászkálnának ki-be. Ha az elbeszélő regényíró volna, kísértést érezne, hogy megalapozatlan és vakmerő általánosításokba bocsátkozzék, s engedné a véletleneket csapatostul szegődni a nyomába, mert véletlenek nélkül nincs jó regény. Ezeket a szakmában „jó" véletleneknek nevezik. Ott kullognak mindig az elbeszélő lába nyomában, csak jobban ki kell nyitni a szemünket, uraim. Mert az már igaz, hogy az ilyen véletleneket bajos kikerülni, ha azok szépen kezet nyújtanak egymásnak, és eltéphetetlen láncot alkotnak. S ha az elbeszélő regényíró volna, úgy dobálódznék a becsület, őszinteség, szeretet szavakkal, mintha azoknak még mindig stabil árfolyamuk volna, és sütkéreznék a dicsőségben, hogy ő regényíró, és vasalt ingben, öltönyben járna a gyűlésekre, ahol a regényeit dicsérik fennhangon kopasz akadémikusok. Ha az elbeszélő regényíró volna, író-olvasó találkozókra járna, és sosem hazudna, csak ha kérnék rá, s utána jót aludna, s micsoda dolga volna -— ha az elbeszélő regényíró volna. 55
