Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

minden, s utána korszakos változások következnek. Nemsokára tehát fölvirágzott a város. Kereskedelme megélénkült, a mocsarakat lecsapolták. Utakat építettek a szélrózsa minden irányába, amelyek bekapcsolták a szomszédos falvakat a város élénkülő vérkeringésébe. A református templom pusztulásának szemtanúi is megöregedtek és meghaltak. Az új nemzedék, a fiak és az unokák nemzedéke, mégis szinte szemtanúként emlékezett az eseményekre, pedig a belháborút már csak legendaként ismerték. így ami régen elmúlt, az mintha tegnap történt volna csak, ami meg valóban tegnap történt, jelentéktelen és üres volt, s hamar elfelejtették. Még mindig a véres nap utáni napon éltek. Hogy ez így volt, abban bizonyára a Bolygó is ludas. Föl-fölbukkanása a városban már nem keltett pánikot, de örülni sem tudtak neki, mert megjelenése kiszámíthatatlan következményekkel és sok apró bosszúsággal járt. 1840-ben például, a megyeszerte híres őszi vásáron tömérdek galibát okozott pusztán azzal, hogy végigsétált a deszkabódék és pavilonok között. Nyomában a bazaltkövek mind kipattogtak a földből, a puskamíves bódéjában sorra elsültek az egy- és kétlövetű fegyverek (a városházán körmölő hivatalnokok az asztalok alá bújtak, azt hivén, forradalom tört ki), a kolbászsütő serpenyőjében fölágaskodtak a hurkák és kolbászok, s a tűz előbb szilvakék, aztán csokoládébarna lánggal égett. Egy mézeskalács huszár hat darabra esett szét, a puha kalácsbélből három poszméh repült ki. A libák riadtan gágogva a háztetőkre és a fákra menekültek, este úgy kellett lelövöldözni őket onnan. A Bolygó azonban nem nézett se jobbra, se balra, tudomást sem vett a zűrzavarról, amit okozott. Hasonló eseményekről számol be az 1858-as évkönyv. Abban az évben a Bolygó egy színielőadáson tette tiszteletét, megint csak hívatlanul és rajtaütésszerűén. A nézőteret zsúfolásig megtöltő kisebb-nagyobb előkelőségek kezdetben nem fogtak gyanút, észre sem vették őt, úgy belefeledkeztek a pesti társulat komédiázásába. A da35