Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

12 A városban ma is csupán találgatják, hogy a Bolygó Tallós István-e, akinek a holtteste még azon a napon rejtélyes módon eltűnt, vagy pedig Jakab mester, aki nyilván az alispán haragjától való félelmében bujdosott el. Lángh László és Tallós Rozália esküvőjén azonban fölbukkan már egy titokzatos öregember, s megjósolja, hogy a város sokszor le fog égni még, s lakóira tömérdek szenvedés vár. A büntetés, miként az lenni szokott, az ártatlanokat sújtja majd, akik még meg sem születtek, akiknek a szülei ebben a pillanatban porban hancúrozó, maszatos gyerekek. Szavai nyomán nagy felzúdulás támad, de mivel a jóslat öregember szájából hangzott el, ugyanakkor el is gondolkodnak rajta. Amikor pedig Lángh László hajdúi parancsot kapnak, hogy fogják el, az öregembernek már se híre, se hamva. Senki sem tud róla személyleírást adni, valamilyen öregember, hajtogatják eszelősen. Ijedség lesz úrrá a lakodalmas népen. Az ijedség átragad a lovakra is, egyszer csak megrántják a hintót, és nekiiramodnak, nem nyugodnak meg, csak messze a város határán túl, valahol a mocsarak szélén, ahol a szekérút beleveszik a nádasba. Ekkortájt kezdik híresztelni, hogy a Bolygó tulajdonképpen Tallós Istvánnak, a szerencsétlenül járt református papnak a kísértete. Azokra haragszik most, akik elhurcolták a tetemét, de nem földelték el, hagyták a tűző napon megrohadni. Mások viszont Jakab mesterre ismertek az öregemberben, aki, ki tudja, miért, talán a mardosó lelkiismerete miatt meg a bűnbánat terhe alatt külsőre is csaknem a felismerhetetlenségig megváltozott. S itt az elbeszélőnek az Időről is szólnia kell, mert ha igaz, hogy pár esztendő alatt valaki a fölismerhetetlenségig megváltozzék, akkor az a pár esztendő mégis roppant nagy idő. S bizony meglehet, hogy míg máskor eltelik egy emberöltő is anélkül, hogy az idő múlását észre lehetne venni, néha egyetlen napon a feje tetejére áll 34