Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

ki benne", ami egy őszintébb és emberibb nyelven körülbelül azt jelentette, hogy nem vett részt a szerkesztőség egymással marakodó csoportjainak az acsarkodásaiban, s hogy a hivatását minden egyéb szempontnak elébe rendelte. A vád súlyos volt, úgy hangzott, mint valami utolsó figyelmeztetés. EL gyanította, mik lehetnek az ilyen nyilvános bizalommegvonásnak a következményei. A vádat mégsem utasította vissza, és önkritikát sem gyakorolt. A szeme sem rebbent, hallgatott, ám a hallgatását is többféleképpen lehetett értelmezni. Büszkeséget és megvetést is kifejezhetett, nehezen kiharcolt és nagyon is törékeny függetlenségének a manifesztálását. Le kell paktálnom valakivel, gondolta, aki megvédhet. Ugyan mit gondolhatnak ezek magukról? Másokról? Róla? Amikor bekerült a laphoz, egy csomó illúziót hozott magával, elvárásokat, amelyeknek semmi alapjuk nem volt. A harag napjának a nyomasztó emlékével miért ne hitte volna, hogy az Olümposzt mássza meg?! Csak hát négy-öt lépés után már a csúcson volt. S az ilyet sem lehet kiheverni. Sokszor hallgatta őket. Beszélgetéseik a legtöbbször abba a közhelybe torkolltak, hogy ők magyarok (szerencsére nem csak ők voltak magyarok), s erre inni is gyakran kellett. Az idősebbek még az ötvenes évek elején kerültek fel Pozsonyba, s bor mellett gyomorhintáztató nosztalgiával idézték fel egykori nagy evés-ivásaik emlékét, melyekre vidéki „kiszállások" adtak alkalmat. Mindnyájuknak a számláján volt legalább egy egy cikk, amely leleplezte a kulákok mesterkedéseit. Mert a kulák, az osztályellenség, sosem alszik, azóta sem, legföljebb ha altatóval. S a magyar futball is más volt még (aranylábú stb.). Kipirult az arcuk, és ragyogott a szemük. EL-nek több tucat fényképe őrizte ragyogó, átszellemült arcukat, de sajnos ők nem tudtak olvasni a fényképekből. (Vagy szerencsére?) Ugyanezek az arcok azonban be is tudtak borulni. Társaságukban kötele292