Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

ző volt szidni a modern verseket, az absztrakt festészetet, a dzsesszt, a beatzenét, a fiatalok hosszú haját, lezser viselkedését, nyegle modorát és cinikus humorát. EL velük élt, mindennap látta őket, mégis akkora idő választotta őt el tőlük, mint Árpádtól és a hét vezértől. Az individualizmus posványából EL-t legfeljebb hárman ránthatták volna ki: Balogh, Boda és Gyurcsik. Ök bizonyos távolságból szemlélték újságírói ügyködésüket, a fenntartásaiknak is olykor hangot adtak. Mind a hárman magyar szakos tanárok voltak, nagyjából egyidősek vele, s úgy kerültek a laphoz, hogy egyiküknek sem akaródzott vidékre költözni. De igazában ők sem húzhatták ki EL-t a posványból. Egyrészt, mert hiányzott a hajlandóság belőlük, másrészt pedig neki sem volt mindegy, hogy ki lesz a megmentője. Azt semmi szín alatt sem óhajtotta, hogy Gyurcsik legyen. Gyurcsik fennhéjázó modorától hánynia kellett néha, s a lázadásait is csak eleinte vette komolyan. Kifakadásai, dühöngései közben az érintettek sohasem voltak jelen, s ettől valahogy hamis lett az egész. Gyurcsik körültekintően lázadt, de ugyanakkor nagy fegyelemmel és odaadással tudott hallgatni, amikor éppen hogy nem lett volna szabad hallgatnia. A lapról az volt a véleménye, hogy szar, ámde egy-egy vidéki riportútjukon EL megdöbbenve látta, hogy Gyurcsik úgy beszél a parasztokkal, mint egy szolgabíró. Ezt többször is szóvá tette, s Gyurcsik beismerte, hogy így van. „Amíg kisfiúk vagyunk itt, addig alakoskodnunk kell — nyilatkozta EL-nek. — Minél hülyébbnek látszom, annál valószínűbb, hogy avanzsálok. De majd pofára esnek." EL naivnak és veszedelmesnek találta Gyurcsik okoskodását, de sajnálta a fiút, mert Gyurcsik alapjában véve nem volt becstelen, és komolyan hitte, hogy ha avanzsál, minden megváltozik a lapnál. Mindenesetre figyelmeztette: „Te fogsz megváltozni, barátocskám, és te fogsz pofára esni. Magadra sem ismersz majd." Egy utcasarokkal odébb volt egy harmadosztályú presszó, 293