Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

an változik, megtörténhet, hogy amíg tegnap közösek voltak az érdekeink valakivel, ma már nem azok. Emberek közötti szolidaritás, úgy igazából, sohasem teremthető tartósan. Ezek után természetesen joggal tehető fel a kérdés, mi az, ami az Otthon tagságát mégis összetartja. Talán egyfajta közös tudat. Annak a tudata, hogy mindennemű cselekvés illúzió. Hogy mindnyájan egy dolgot akarunk úgy igazából, ha levetjük az álarcainkat, és lemondunk a szerepeinkről: élni. Méghozzá élni mindenáron. Bármi megtörténhet velünk. Egy napon lebombázhatják az otthonunkat, bebörtönözhetnek ártatlanul, értelmetlenül elpusztulhatnak a hozzánk olyan közel állók: családtagjaink, barátaink; megtámadhatnak alattomos betegségek. S mi mindezekkel a csapásokkal szemben védtelenek vagyunk, kiszolgáltatottak az ismeretlen jövőnek. Cinikusak vagyunk! Lehet! De ez a kor is cinikus. Rengeteget tudunk magunkról, a világról, és ezért a tudásért fizetni kell. Az olyan fogalmaknak, mint nemzet, család, vallás, hivatás, cselekvés, önfeláldozás, részvét, barátság, nincs többé értelmük. Tudjuk, de legalábbis érezzük ezt mindnyájan. Városunk minden második felnőtt lakosa tagja az Otthonnak. S ez beszédes bizonyíték. Nem járunk össze, mert nincsenek közös céljaink, de azért tudunk egymásról. A bizonytalanság és a jövőtől való félelem oda van írva az arcunkra, így könnyen felismerjük egymást. Az Otthon előtt nagy jövő áll." A harag napján Bohuniczky bácsi emlékezetből fújta ezeket a szavakat. Aztán azt mondta EL-nek: „Az indítékok azáltal, hogy árnyalják, több oldalról is megvilágítják a mulasztásainkat és félrelépéseinket, csak még jobban levetkőztetnek." 289