Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

8 EL sohasem állította, hogy a harag napja nyomtalanul elmúlhat, mint ahogy nem is múlt el, hanem csupán elrejtezett, visszavonult a megalkuvások, a képmutatás, az álszenteskedés, a mindennapos célelvű hazugságok, a kicentizett féligazságok mögé, s EL érezte, hogy a nulla pont közelébe érkezett, ahonnan már jól látni a valóságos arányokat, a dolgok autonómiáját és zsarnokságát; a tekintet tiszta lesz, de a remény megbénul, és kiölti nyelvét, mint az akasztott ember. A harag napja lehetett persze egyetlen sűrű és intenzív perc is, hiszen a belső idő megmérhetetlen, és EL nem sokat törődött többé a sorsa idő- és menetrendjével. Meg régen is volt. A szereplők azóta meghaltak, mint Bohuniczky bácsi és Sághy úr, vagy eltűntek az életéből, mint Vilcsek úr és mások, alighanem örökre. Az emlékezetben minden a helyére kerül, gondolta, de nem egy előre megállapított sorrendben, hanem ahogy az összefüggések kialakítják a dolgok rangsorát: ami nem fontos, végleg elmerül. De van-e nem fontos? — kérdezte Bohuniczky bácsi. Hiszen a részvétel minden pillanatban totális. Bohuniczky bácsi kikísérte EL-t a kapuhoz, paroláztak, aztán néhány perccel később EL megállt a régi futballpálya és a sportuszoda kereszteződésénél, hátát az uszoda 290