Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

mére, önmagán túli, megfoghatatlan, elvont dologra, az a saját legvalódibb érdekeitől idegenedik el, s a legpisz­kosabb dolgokra is kapható lesz. Be kellett látnom: az, hogy szegénynek születtem, hogy magyar vagyoTc, hogy ez a város az otthonom, a legmesszebbmenően a véletlen mű­ve, s az egész életemet meghatározza. Alapvetően nem tu­dom megváltoztatni a sorsomat. S még valami. Ha nincs Isten, és nincs feltámadás, ostobaság, de legalábbis kép­mutatás úgy tenni, mintha még mindig volna szerepe és értelme a régi normáknak és viselkedési szabályoknak. Nos, ezért alapítottuk meg néhány évvel ezelőtt az Ott­hont. Az Otthon nem politikai párt, nem szakszervezet, nem klub, még csak nem is baráti társaság, hanem a város rokon gondolkodású lakosainak a nem hivatalos egyesülése. Po­litikai párt már csak azért sem lehetünk, mert az alap­szabályaink mindenféle párttagságot kizárnak. Aki tagja a kormánypártnak vagy akár az ellenzéki pártoknak, azt kötelezik a pártja érdekei, ideológiája. Nem független személy tehát, mivel az akaratát alárendelte egy nagyobb akaratnak, ennélfogva bizonyos mértékben máris elidege­nedett az igazi érdekeitől. Nem szabad ember, hogy pon­tosan fejezzem ki magam. A manapság divatozó német és olasz fasiszta ideológiák például a közösségi cselekvés elsőbbségét hirdetik az egyéni cselekvéssel szemben. A mi tagságunk apolitikus. Nem hiszünk semmiféle küldetésben, teleológiában, mert véleményünk szerint nincs történelmi fejlődés, csupán szüntelen átalakulás. Nem meghatározott irányban haladunk előre, hanem csupán egyik helyzetből a másikba. Ennélfogva az sem nagyon érdekel bennünket, hogy ki nyeri meg a háborút. De érdekvédelmi szervezet sem vagyunk, alapszabályaink ezt is tiltják. Aki áldoza­tokat hoz mások érdekében, lényegében ugyanúgy tesz, mintha valami elvont eszmének rendelné alá a szabadsá­gát. Hiszen megcsonkítjuk vele a személyiségünket, meg­rövidítjük magunkat, lemondunk valamiről, ami nélkü­lözhetetlen a számunkra. Ha a barátság sérti az érdekein­ket, akkor kötelességünk felszámolni ezt a barátságot, mi­előtt az elveszejtene bennünket. S mivel a világ állandó­288

Next

/
Thumbnails
Contents