Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

a régiben. Én pedig nemsokára elhelyezkedtem a postán, s egészen másképpen kezdtem nézni a dolgokat, mint annak előtte, józanabbul, kiábrándultabban, pragmatikusan. Gyűlöltem az új rendszert, mert újratermelte a korrupciót és a társadalmi igazságtalanságokat, mégis kiszolgáltam, mert elpusztultunk volna, én is, meg a vak apám is. Csehszlovák lettem, hogy éhen ne vesszek. S ettől a naptól fogva egészen más szempontok kezdtek foglalkoztatni. Hiszen, gondoltam, még ha a tárasadalmat igazságosan, a legnemesebb elvek szerint rendeznék is be, ha nem lenne korrupció és nyomor, nem lennének tolvajok és ingyenélők, az én apám szeme világát és egészségét még ez az igazságos társadalom sem tudná visszaadni. Apám ugyanúgy szenvedne, mint én most, legföljebb nem lenne rászorulva mások irgalmára, bár ez sem biztos. S lassan ráébredtem, hogy mindig rosszul kérdeztem, ezért rossz feleleteket kaphattam csak. Hogy az, amit igazságnak nevezek, a valóságban sosem létezett, csakis énbennem létezik mint belső igény. Létezik bennem egy eszményi kép a világról, de csak bennem létezik, én azonban mégis minduntalan számon kérem a világtól. Pedig a valóságban sokkal összetettebb minden, a világot egészen más törvények kormányozzák, mint amiket én számon kérek tőle, s ezek a törvények sokkal hatalmasabbak az én naiv elgondolásaimnál. Tudomásul kellett vennem, hogy a természet közömbös a létezők iránt. Hiába vagyok én becsületes, szelíd, tisztességes, mindez legföljebb valami különleges adottság, ami élesen megkülönböztet ugyan másoktól, ám a világ ezt nem tudja honorálni, mert a világ se nem morális, se nem amorális. Ha az apám történetesen gonosz és aljas, valószínűleg ugyanúgy utolérte volna a végzete. Legföljebb nem azt mondtam volna, hogy a sors kegyetlen és igazságtalan volt hozzá, hanem azt, hogy lám, Isten nem ver bottal. Hát ennyit az igazságról. Nekem is a magam élete a legfontosabb. S mivel a természet, a lét közömbös irántam, nincs az az elv és eszme, amely pótolhatná az én egyetlen életemet. Aki tehát ráfonódik valamilyen esz287