Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

őket lovaknak, legalábbis nem közönséges igavonó vagy versenylovaknak. Ez volt most a béke ára. A lovak ezen is jót röhögtek. Mígnem egy napon tényleg eltakarodtak, s akkor mindenki megkönnyebbülten hajtotta álomra a fejét, s olyan mély álomba merült, hogy ágyúszó sem ébresztette volna fel. S akkor a lovak a temető felől beügettek a városba, patájuk csattogott a makadámúton. Amerre elvonultak, nyomukban tűz és füst csapott fel a házakból, s hamarosan olyan világosság lett a városban, mint fényes nappal. „Haza kell jönnöd. Nem vagy te olyan bátor ember." „összecsomagolok. Estére otthon leszek" — mondta az apjának. Alighogy elváltak, Bohuniczky bácsi már megbánta, hogy egyedül hagyta az apját. Megfordult, de a lóversenypályán hullámzó tömegben hiába kereste. A másik kapu felé mehetett, gondolta, aztán hagyta magát sodortatni az emberekkel. Nemsokára kiért a Kompa-patakhoz. Elindult a nyárfasor alatt a Régi-malom utca irányába, ahonnan egy kis kerülővel negyedóra alatt bejut a város szívébe. Alkonyodott, s még sokan jártak az utcán. Lovak is, de most nem igazoltattak. Bohuniczky bácsi előre köszönt a lovaknak, de nem mintha félt volna tőlük, hanem mert igyekezett kerülni minden fölösleges bonyodalmat. A lovak ügyet sem vetettek rá. Nem szabad ingerelni őket, és akkor békén hagynak. Az ilyen opportunista vélemények néha rettenetesen kihozták őt a sodrából, de talán éppen azért, mert a lelke mélyén ő is a megbékélést és a nyugalmat kereste, s a nyugalmat s békét mégiscsak a csendes megalkuvással lehet megvásárolni. Bohuniczky bácsi nem járt lóversenyre, ezért alig ismerte a környéket. Az egyik útkereszteződéshez érve azután váratlan dolog történt. Mint amikor az ember idegen szobában ébred fel, s egy pillanatig nem tudja, hol van. Az ablakon ugyanúgy besüt a nap, mint otthon, bútorok, szőnyeg, lámpa is van a szobában, s az utcai forgalom zaját is hallani. A dolgok mégis kívül vannak, 281