Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

mert nincs viszonya hozzájuk. Az utcasarok mögött, jobb kéz felől elhagyatott park terült el, s a park végében ott volt a ház fehér falaival, mintha most merült volna föl az emlékezetéből. Nem álmodott. A fák valóságosak voltak, s valóságos szél cibálta az ágaikat. Valóságos volt a tücsökcirpelés, és valóságos a fű illata is. Csak akkor gondolt rá, hogy baj érheti, amikor már a ház tövében állt, és megpillantotta a piros bádoggal fedett tornyokat. A ház fala sárga volt, s csupán messziről, a tompa alkonyi fényben látszott fehérnek. De ez nem változtatott a lényegen: a ház valóságos volt. Bohuniczky bácsi miután felocsúdott, fordult volna vissza, ám fogva tartotta a kíváncsiság. A bejárati ajtó fölött egy tábla függött a következő felirattal: „BÉKE VELETEK" OTTHON Lenyomta a kilincset, s meglepetésére az ajtó engedett, majd szinte ugyanabban a pillanatban világosság gyúlt az előcsarnokban, és léptek hallatszottak. A belső üvegajtóval rézsút elhelyezett tükörből egy ősz hajú zömök ember közeledett felé. Egy pillanatra megtorpant, de aztán barátságosan megszólította őt: „Az utolsó percben érkezett, uram. Már indultam volna haza. Én vagyok itt a gondnok." „A kíváncsiság hozott be" — mondta zavartan Bohuniczky bácsi. „Mindenkit a kíváncsiság hoz be először — felelte az ember. — Jöjjön!" Bohuniczky bácsi tétovázva megindult, de mielőtt belépett volna a folyosóra, megtorpant a tükör előtt. „A lovak miatt van" — magyarázta a gondnok. „A lovak miatt..." — ismételte az ember szavait. „Sajnos, lovakat nem fogadhatnak be az Otthonba. Tiltja a szabályzat." „Helyes" — dünnyögte Bohuniczky bácsi bátortalanul. „A lovakat ki kell tessékelnünk. Remélem, hogy ön nem ló." 282