Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

udvarunkban, mert rengeteg barátom volt, de sohasem lármáztunk. Persze az is igaz, hogy golyózni más, mint futballozni. Itt összpontosítani kell, kiszámítani a távol­ságot, ügyelni rá, hogy a golyókat ne túl erősen lökjük a lyuk felé, mert elszaladnak mellette. De ne is gyöngén. Meg aztán ez nem csapatjáték, itt mindenki magáért felel, és egy kicsit egyedül van. Egy ilyen alkalommal történt azután, hogy játék közben behunytam a szemem, mert fehéren sütött a nap, s én beteg is voltam, és láz égette a szemem, mintha homo­kot szórtak volna bele. S akkor a behunyt szememmel megpillantottam a házat. Homlokzatából csak a középső harmada látszott, a többit eltakarták a fák koronái, a két kúpforma, piros bádoggal fedett tornyot is. Alkonyi szür­keség tompította a látványt, s a fák koronája erős szél­ben hajladozott. Ma már tudom, hogy az alkonyat az a napszak, amikor a legapróbb neszek is megsokszorozód­va hullámzanak szét a térben, s titokzatos jelentéseket vesznek föl, amelyekbe az ember hajlamos mindenféle értelmet belemagyarázni, és fenyegetettnek érzi magát. Holott a lét titkos jelbeszéde ez, amelyre soha sincs időnk, se türelmünk odafigyelni. Bűnbánattal, de azért fölénye­sen fordulunk oda ehhez a titkos beszédhez, mintha mi volnánk azok, akik valamiféle kegyet gyakorolnánk ve­le, hogy meghallgatjuk. De kár is erre szót vesztegetni. Én egyébként sem vagyok az a bátor fajta ember, aki kertelés nélkül meg meri mondani az igazat. Elmúltam hatvanéves, nincsenek illúzióim, az élettől nem várok semmit sem. Közömbös a számomra, hogy van-e élet a halál után. Maga a halál is közömbös, mivel az érzék­szerveimmel megragadhatatlan, bár tagadhatatlanul sokat gondoltam a halálra a kórházban. Ez, tekintettel az ak­kori helyzetemre, talán érthető. Egyébként is az ember minden pillanatban a halálra gondol, még ha sokszor nem is tudatosítja... Mert mint a rossz sakkjátékos, csak a következő lépéssel törődik: hogy ne veszítsen tisztet, vagy elfoglaljon egy üres mezőt. Elodázni a halált. Eny­nyire futja, többre nem. Minden reggel megiszom egy 266

Next

/
Thumbnails
Contents