Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

8 Azon a napon Bohuniczky bácsi a senki földjére lépett, mert egyedül ott lehetett azonos magával, s csak ott nyerhette vissza a valódi öntudatát, amit még az eszmélkedése kezdetén eloroztak tőle. Elorozta a család, elorozta a társadalom, hogy annál akadálytalanabbul érvényesítse rajta konvenciói zsarnokságát, hogy már élete hajnalán kijelölje a helyét a Nagy Szerkezetben, s megszabja benne a kötelességeit és a jogait. Pirulva gondolt vissza arra a nem is távoli időre, amikor forrófejű ifjúként úgy gondolta, hogy a történelem értelmes folyamat, amelynek középpontjában az emberi alkotóerő és szabadságvágy áll, végcélja pedig a szabad és Öntudatos ember. Juliska néni vendégszeretetének az oltalma alatt azonban a történelem visszalényegült naiv mesévé, amelyben a rossz ideig-óráig a jármába hajthatja a világot, ám a történelem kérlelhetetlen bizonyossággal halad előre az igazságosság és a szabadság felé. „Mi bajod van neked ezzel a rendszerrel? — kérdezte tőle szelíden mindjárt az első napokban a nagynénje. -— Hiszen magyarok lettünk újra." Bohuniczky bácsinak eszébe sem jutott kioktatni Juliska nénit, még kevésbé vitába szállni vele. Nem is érezte magát rá feljogosítva. Gyöngébb pillanataiban, amikor ő is engedte közel férkőzni gondolataihoz a nemzeti elfogultságot, amely kisebb vagy nagyobb tűzzel benne lobogott minden barátja, rokona, ismerőse lelkében, ő maga is föltett hasonló kérdéseket, s azt sem bánta, ha a nemzeti elfogultság és elégtétel érzése legyűri az örökös két262