Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

ségeit. íme, az emberi természet, gondolta később kijóza­nodva. A saját érdekei ellen is védekezik. Ha tisztán látni fáj, akkor megtiltja, hogy tisztán lássak. Persze sokkal csábítóbb és kényelmesebb a dolgokat úgy látni, hogy azok a kívánságainkhoz igazodnak s nekünk nem marad más hátra, mint újabb és újabb kívánságokkal állni elő. S itt, ebben a meghitt fedezékben nem is illett volna tisztán látni. A szoba egész berendezése, hangulata, le­vegője, a csöndes utca, ahová az ablaka nyílt, s amelyen napjában háromszor-négyszer eldöcögött egy-egy lovas sze­kér, egészen más gondolatokat ébresztett benne. Mindaz, ami körülötte itt, egy kissé az időn és a történelmen kí­vül létezett, s a dolgok változtathatatlanságának a szem­léletét szuggerálta belé. Hogy talán nincs is olyan nagy baj. Hogy majd csak lesz valahogy ezután is. S akárhogyan lesz is, ennek a békés, magába zárkózó, egyszerű világ­nak az értékrendje a legiszonyúbb megrázkódtatásokat is kibírja. A lovas szekér akkor is eldöcög majd az utcán, s Juliska néni pénteken akkor sem fog majd húsételhez nyúlni. Bohuniczky bácsit teherként nyomta az új környezete, s szinte a testében érezte, miként vonzza magához ez a konokul konzervatív világ, s éppen akkor, amikor gú­nyosan fitymálja. Juliska néni szeretetre méltó és kedves vénlány volt, akiben most ráadásul az elfojtott és tetsz­halálra kárhoztatott anyai ösztön is feléledt, de ugyanak­kor kétségbeejtően anakronisztikus jelenség, aki még azon is képes volt meglepődni, hogy az északi szél észak felől fúj. Ügy gondolta, hogy az élet afféle szükséges rossz, kitekintés az örök sötétségből, hogy az ember a saját sze­mével győződjék meg róla, jobb neki az örök sötétségben. Mert az élet csupa gond és áttekinthetetlen ellentmondás, amely elfárasztja és közömbössé gyalulja a lelket. Némi furfanggal azonban Juliska néni kifogott a ter­remtésen. Egy napon rájött, hogy ennek a megalázó és ízetlen tréfának egyetlen hatásos ellenszere van, ez pe­dig a jóság. Jónak lenni pedig annyit tesz, mint fenn­263

Next

/
Thumbnails
Contents