Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

tulajdonságai is. A megvesztegethetetlensége, például. A diákjai utálták, de egy kissé tisztelték is, mert so­hasem volt részrehajló, se fölfelé hajbókoló, legfeljebb megközelíthetetlen. 1921-ben, amikor be akarták zárni a magyar iskolát, a habozó és beijedt tanári karban ő volt az egyetlen, aki a sarkára állt. Félretéve a közöm­bösségét, házról háza járva példátlan arányú tiltakozó kampányt szervezett, s nem törődött vele, hogy ez esetleg az állásába kerülhet. A gimnázium pedig maradt, s ma­radt ő is. Tulajdonképpen ekkor alapozta meg a nagy tekintélyét, s minden bogarát meg különcségét megbocsá­tották neki egy időre. Amikor 1938-ban bejöttek a ma­gyarok, felkínálták neki az igazgatói széket, ő azonban arra hivatkozva, hogy az iskola vezetésére nála alkalma­sabb személyeket ismer, elhárította a megtiszteltetést. Nem álszerénységből, s nem is azért, hogy kéresse ma­gát. Valóban alkalmatlan lett volna az iskola vezetésére. „Persze negyvenöt után így is, úgy is áttették volna a határon, végül is értelmiségi volt. így hát jobb is talán, hogy nem érte meg azokat a tragikus napokat. De ha megéri, azt hiszem, sokkal férfiasabban helytállt volna, mint én — mondta Bohuniczky bácsi EL-nek. — Ezért, ha még néha gondolok rá, erre a furcsa, idegen, meg­közelíthetetlen emberre, aki mégiscsak az apám volt, eszembe jut az is, hogy hiába voltam én akkor százszor különb nála. Mert én aztán éreztem így is, úgy is, min­dig az érzelmek kormányozták az életemet. Mégis meg­hátráltam. Legalább most már tudom, hogy sohasem le­het előre megmondani, ki mit fog tenni, amikor nem beszélni, hanem cselekedni kell." Persze az is lehet, hogy ugyanolyan gyalázatosan meg­hunyászkodik, mint ő. Elvégre Bohuniczky bácsi a ha­zatérése napján nem is annyira azon ütközött meg, hogy az apja durván beleavatkozik az életébe. Ezt még meg­bocsátotta volna neki. Azt azonban már nem, hogy félt. Mert számára ez volt a lényeg, s a felejthetetlen tanul­ság. Még nem látta félni az apját, s meg volt győződve róla, hogy miként a szeretet, a részvét, a gyöngédség 260

Next

/
Thumbnails
Contents