Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

a helyszínen kiszenvedett. EL apja érző lélek volt, behunyta a szemét, és így pontosan el tudta képzelni a jelenetet. A bíró — joviális, kissé hízásra hajlamos, középkorú férfi — mit sem sejtve reggelizik szerettei körében az udvaron, amikor a merénylők kocsija leparkol a villa előtt. Csúnya halál, állapította meg EL apja, mindamellett mégsem olyan borzalmas, mivel a bíró aligha gondolt előtte a halálra, így halálfélelme sem lehetett. Ha gondolt valamire, hát biztosan arra, hogy hosszú öregkora lesz és egy tucat unokája, akikkel sokat fog utazni, ha majd nyugdíjba vonul. EL apja mindig úgy érezte, nem lehet közömbös; kötelessége állást foglalni, kinyilvánítani rokonszenvét vagy ellenszenvét. Először történt meg, hogy egy politikai gyilkosság híre hidegen hagyta. Nem érzett részvétet az áldozat hozzátartozói iránt, s a gyilkosokra sem gondolt haraggal, hanem életében először őszinte volt végre, s arra gondolt, hogy lám, ő, Lévai Vilmos, egész életében rettenetesen egyedül volt, a szeszélyeivel rettenetesen megkeserítette a környezetében élők perceit. Utoljára az esküvője előtti estén furdalta a lelkiismeret, mert tudta, hogy az éjszakát egy táncosnővel fogja tölteni, de erről egy szót sem szólt a menyasszonyának, EL anyjának, hanem a szüzességről és az erényes életről elmélkedett lelkesen. „Kifogyott belőlem a részvét — mondta reggelizés közben. — Ez pedig azt jelenti, hogy ma meg fogok halni. Illenék hát, hogy fölvegyem a fekete bársonyöltönyömet, de nem veszem föl. Végtére is a ti számotokra lesz ez a nap ünnep. Meg előbb majd elszállítanak a boncterembe, ahol úgyis levetkőztetnek. Illenék megborotválkoznom is, de fölösleges. A temetésem napjáig úgyis kinőne a szakállam újra. És különben sem farsangi mulatságba megyek, hanem az Űr színe elé, az Űr pedig fütyül az illemtanra. A legfontosabb az, hogy ne essetek pánikba, ne jajveszékeljetek, és ne rendezzetek jelenetet a sírnál, mert az gusztustalan." EL anyja, aki régen megszokta már, hogy az ura fog231