Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

szögletében a fosznira, és az udvari épületszárnyban dolgozó varrólányokkal szemezett, akik előtte vonultak el a csöndben korhadozó, múzeumba való fabudira. EL-t baráti szálak fűzték a lányokhoz, ám elég laza szálak, sajnos. Elli, a legcsinosabb, foglalt volt már, egy rendőrlegény kísérgette, akinek hetyke gumibot himbálódzott a derekáról, s szerelmi ügyek miatt EL sosem tűzött volna össze a hatósággal. Bözsinek és Évának nem volt ugyan szeretője, ők azonban rendes lányok voltak, savóvérűek, előbb hússzor el kellett volna vinnie őket moziba, ötvenszer hazakísérni, s nem utolsósorban megértést színlelni a lelki problémáik iránt; ennyi fáradságot pedig nem ért meg a skalpjuk. Máskor a semmittevései közti szünetekben EL Bercikét sétáltatta, doktor Kulcsár Elemérné német juhászkutyáját. Az asszony havi nyolcvan-száz koronával honorálta szolgálatait, ami szerény összeg volt, inkább csak szimbolikus, EL azonban a szimbolikus gesztusokat is becsülte. Régi vágású fiatalember volt, jól nevelt ,,polgárfy", akinek a fekete színt alkalmasint kötelessége rózsaszínnek látni, a múltat dicsőnek, a jövőt borúsnak, Görgeyt árulónak. EL figyelmes, tapintatos és jó modorú raktárossegéd volt. Tudott viselkedni, ha nem is mindig szeretett. A levesébe pottyant legyet általában sóba mártotta és lenyelte, de azért nem mindig. Ennek ellenére kifogástalan raktárossegéd volt, és kedvelte doktor Kulcsár Elemérnét. Kedvelte, mivel doktor Kulcsár Elemérnét doktor Kulcsár Elemérnének hívták, s neki tetszett ez a név. Tetszett továbbá, hogy doktor Kulcsár Elemérné dohányzik, s van véleménye a világról, amiért sokszor meggyűlt már a baja a rokonaival, akik kivétel nélkül utálatos sznobok. Tetszett továbbá, hogy hajdanában, még a második világháború előtt, EL apja is udvarolt neki, s ma is gyakran emlegette és dicsérte a műveltségét. Márpedig ha az apja valakinek a műveltségét dicsérte, az olyan, mint amikor a matróz azt mondja egy szárazföldi patkányról: „No, ez is egy szárazföldi patkány, viszont a legelső közöttük." 223