Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

Bercikét EL rendszerint a belváros csatornaszagú, zegzugos utcácskái felé vezette, a várfal és a sáncok környékére, történelmi helyekre. Egész úton iskolázta Bercikét, a szuperintelligens juhászkutyát, amely vakkantás nélkül tűrte az ő intelligenciakitöréseit. Ez itten a katolikus templom, magyarázta például neki, mi úgy mondjuk: katolikus. Ez az anyuka temploma. Ez pedig a református templom, azaz apuka temploma. Ez pedig a Bojárokhoz címzett fogadó, mi úgy hívjuk: kocsma. Ez EL temploma. Bár amióta egyszer megkéseltek bennünket, szakítottunk a klerikalizmussal. Az a kétemeletes, cirádás épület, amely kövér, kalapos delnőre hasonlít, aki naphosszat cukrászdában ül, és az elhervadt ifjúságát siratja, a törvényszék épülete, oda kutyával bemenni szintén tilos. Egyszer EL azt is megsúgta a kutyának, hogy gyerekkora óta szenvedélyesen foglalkoztatja a történelem, kivált a szabadságharc története. Képzeletben az egész szabadságharcot végigverekedte, a pákozdi csatától a temesvári ütközetig. A kápolnai csatában megsebesült, de aztán részt vett a dicső erdélyi hadjáratban, ott volt Damjanich vörössipkásaival Szolnoknál, majd a győztes isaszegi, nagysallói és váci csatákban, és Buda visszavételénél, persze. S végül Világosnál, ahol kis csapatot gyűjtött maga köré, és kitört az ellenséges gyűrűből. A kis csapat a Maros völgyében vonult Erdély felé. Dévánál délkeletre fordultak, és bevették magukat a Szebeni-havasok közé, ahol átteleltek, s tavasszal újra fölvették a harcot a fél világ ellen, amely továbbra sem tartott igényt a szabadságra, sem az ő önfeláldozásukra. „Kedves EL — kérdezte doktor Kulcsár Elemérné — , meddig lehet így élni, hit és ambíciók nélkül?" EL megsúgta neki: „Tudja, kedves asszonyom, így soká lehet élni." S hogy megjöjjön a hite is, meg az ambíciója is, a szoknyapecér Bohuniczky bácsi, miután távoztak Pásztor De224