Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

12 Az Őrhegy utcai nyúlvadászatok rituáléja sem egyéb, mint e nagyszabású zabálás jelképes felidézése. Legalábbis részben feltétlenül az. Persze az Őrhegy utcai nyúlvadászatoknak ma már semmi közük az igazi vadászatokhoz, legföljebb a szenvedély a régi még és a rituálé ősi szabályai. S természetesen a helyszín és az időpont: november utolsó vasárnapja. A szabályok tehát a régiek, csupán a viselet lett más. Hagyomány és divat pazar dialektikájáról van szó, melyet az elbeszélő mint a szertartásba még tizenhat éves korában beavatott személy belülről ismer. November utolsó vasárnapján már kora délutántól tilos az Őrhegy utcába behajtani. Az utca felső torkolatát az útburkolat javításának ürügyével lezárják, s noha a hatóságok is jól tudják, hogy ilyesmiről szó sincs, szemet hunynak a dolog fölött, mondván: ártalmatlan játék ez. Az Őrhegy utcai nyúlvadászat régi hagyomány. A piacon, a kocsmákban, a templomokban azután gyorsan terjed a hír: „Javítják az Őrhegy utca útburkolatát." S ez afféle jeladás. Még sohasem sikerült kideríteni, ki csempészi oda az Őrhegy utca sarkára a „Behajtani tilos" táblát. A lényeg az, hogy ott van. Egyszer csak ott van, és akkor aggastyánokban és gyermekekben, iskolaigazgatókban és hotelportásokban, gimnazistákban és inasfiúkban, szóval mindenkiben, akiben férfivér kering, megmozdul az ősi vadászösztön. Persze, mindenki mégsem vehet részt a vadászaton. Az Őrhegy utca százötven méter hosszú, és sörétes puska sincs elég. így itt is, mint mindenütt, a protekciósok és ügyeskedők járnak jól. Az az igazság, hogy már évek óta csupán néhány család kiváltsága ez a remek mulatság, a többiek legföljebb a puskaport szagolhatják. A fegyvereket az Őrhegy utca 6. szám alatti italboltban osztják ki. A kocsmát közönséges napokon leginkább szénfuvarozók, köztisztasági alkalmazottak és öregedő utcalányok látogatják. Ezen a napon azonban nagyon nagy a tolongás, 21