Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

mást nemigen láthatott. Hogy az egyik megy, a másik meg jön, aztán még kalapot is emelnek egymás előtt a kapuban. Mígnem egy napon jött az a fiatalember, aki pedig nem volt akárki. Ma már persze mindenfélét összefecsegnek, hogy szabósegéd volt meg suszter, de ebből egy szó sem igaz. Mindig azok találnak ki ilyen ostobaságokat, akik szeretnék magukat a legtájékozottabbaknak feltüntetni, meg a mindenféle jöttmentek, akik nem is itt születtek, és csak másodkézből tudhatnak valamit az egészről. Én azonban ismertem Fazekas Lőrinc öccsét, beszéltem is vele egypárszor. Azért mondom, hogy nem akárki volt. A nagyapja alispán volt még. S hogy mennyire nem akárkik voltak, negyvenöt után a Fazekas családot az elsők között telepítették ki. Mert azokra vadásztak elsősorban, akiknek a neve jelentett valamit ebben a városban. Hogy semmi se maradjon... Ez a Fazekas Lőrinc viszont egy lump, elfajzott csirkefogó volt, a család szégyene és bánata, aki nem átallott odaköltözni ahhoz a cafkához, sőt kitartatta magát vele. így hát voltaképpen egyiken sincs mit sajnálni. Ami történt, annak úgy kellett történnie, nem is történhetett másképp. Szép kis szerelem volt, mondhatom. A lány az egyik szobában a palijával, a legény meg a másikban, iszik vagy a plafont nézi, mit tudom én, és közben áthallatszik, ahogy azok kefélnek. ízléstelen, ronda történet ez, kár szót vesztegetni rá." „Most viszont egy bonyolultabb feladvány következik — mondta Bohuniczky bácsi az utcán. A bonyolultnak nevezett feladványt Pásztor Dezsőnek hívták; fiatal ember, még alig túl a harmincon. A járási népművelési intézet osztályvezetője, szelíd álmodozó. Baromian szelíd, ha belerúgnak, nem rúg vissza, hanem mosolyog. Viszont a legműveltebb ember a városban. Persze csak utánam — szögezte le Bohuniczky bácsi. — De azért ez már valami. Pásztor Dezső a mai napig nem tudta elfelejteni, hogy meglehetősen alacsony sorból szár207