Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

álomszép barna tündérrel, aki az unokája lehetett volna a pasasnak. Ez a Bakos Pali pedig, aki egy biztosítékot sem tudott kicserélni, állandóan csúfot űzött belőlem, mondván, hogy az órások előbb-utóbb mind becsavarodnak, mert örökké azt kell látniuk, hogyan múlik az idő, és hogy hiába órások, semmit sem tehetnek az idő múlása ellen. Ahányszor ez az ember nevetségessé tett engem!... És most meghalt. Három hete temettük. Életében először fölutazott Pozsonyba és ott besétált az első villamos kerekei alá. ötvennyolc éves volt, egy évvel idősebb nálam. Amikor hírét vettem a halálának, azt gondoltam, no lám, neki sincs mindig szerencséje. És a halálának híre egész nap nem ment ki a fejemből, folyton csak azt láttam, ahogy ez a szerencsétlen, ez a kétbalkezes, bizonyára a nagy megilletődöttségében, hogy Pozsonyban van, ahol a magyar királyokat koronázták, odalép a villamos útjába. És szinte láttam a rémült arcát, ahogy szeretne visszalépni, de most az egyszer nem lehet. És egyszer csak azon kaptam magamat, hogy potyognak a könnyeim, ami bizony nagyon nevetséges dolog, még jó, hogy nem látta senki sem. Nagyon haragudtam magamra, és azt gondoltam, mit bőgsz, te marha, hamarosan téged is a sírba tesznek, és a kutya se fog vakkantani utánad. Már régen elkészültél a halálra, már régen tudsz mindent, amit tudni érdemes. Ezért mondom, hogy Fazekas Lőrincnek és Borbás Magdolnának a története nekem teljesen idegen, nem is tudom igazán megérteni, és talán nem is akarom, egyszerűen azért nem, mert nagyképű és gőgös történet, és nekem semmi közöm hozzá. Mert ki volt ez a Borbás Magdolna? Azt mondják, hogy szegény lány volt, meg hogy nagyon szép volt, de egy kicsit könnyűvérű. Mifelénk az ilyen könnyűvérű lányt kurvának hívják. Hát még az anyja! Először is ez a szépnek, szegénynek, könnyűvérűnek meg tudj' isten, még minek nevezett lány törvénytelen gyereke volt az anyjának. Mert az anyjának is annyi szeretője volt, hogy a végén már összekeverte őket, és akit Pistának hívtak, azt Elemérnek szólította, akit meg Elemérnek, azt Lajosnak. Szóval ezt látta otthon az a szerencsétlen lány, 206