Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek
Galeri
és a kútba dobott, mindig is rabja volt a szeszélyeinek. Sosem volt erős akarata, egyik napról a másikra élt. Főbenjáró bűnök ezek egy ilyen kis városban. De vajon helyesebb dolog-e elfojtani a vágyakat? Vajon nem így okoz-e az ember nagyobb bánatot azoknak, akiket szeret? Erőszakot vehet-e bárki is a természetes hajlamain anélkül, hogy ezáltal ne sebezne meg másokat, olyanokat is, akiket őszintén szeret? S nem a szeretet-e a legfőbb érték, amit kötelessége mindenkinek őrizni, óvni és táplálni magában, s nem az engedelmesség, a lemondás, az örökös önfeláldozás-e az igazi szeretet legádázabb ellensége? Borbás Magdolna fiatalon maradt árván, tizennyolc éves sem volt még, és senki sem tudja, ettől kezdve miből élt, hiszen a vagyona csekély volt, s a városban élő rokonai szegények, akik a saját családjukat is csak gürcöléssel tudták az éhhaláltól megmenteni. Mégis, a lány szeretett divatosan öltözködni, s szakácsnőt is tartott, aki főzött neki, de mosott is rá, és rendben tartotta a házat, s ha a lányról kérdezték, úgy hallgatott, mint akinek kivágták a nyelvét. Márpedig a hallgatást mindig meg kellett fizetni. Ez a szakácsnő négygyerekes özvegyasszony volt, s mind a négy gyerekét rendesen fölnevelte. Az egyik fiából asztalos lett, a másikból pincér, a harmadikból tanító, a negyedik pedig igazán sokra vitte, belőle pap lett, sőt esperes, s talán még ma is él. Ez a szakácsnő példásan rendes asszony volt. Tudott hallgatni, ami egyben sajnálatos is, mivel mindent, amit a házban látott és hallott, elvitt magával a sírba. De hát mért kárhoztassam őt, s mi közöm hozzá, hogy kitől kapta a fizetését, ha egyszer négy gyereket kellett fölnevelnie. Nem vagyok képmutató, és mélyen hiszem, hogy az özvegyasszony helyesen cselekedett, amikor olyan pénzt fogadott el, amit talán nem a legtisztább kezek fogdostak előtte. Meglehet, a szakácsnő sem tudott mindenről, mivel legkésőbb délután négykor, de sokszor már délben elhagyta a házat. Ide ugyanis estefelé rendszerint vendégek érkeztek, akikről a szakácsnőnek nem illett tudnia. Hat óra, hét óra tájban kezdtek szállingózni. Lopva közelítették meg 195