Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

a házat, miután alaposan körbeszimatolták a környéket, vajon a feleségük vagy más rosszakarójuk megbízásából nem kémkedik-e utánuk egy cilinderes úr, s csak amikor meggyőződtek róla, hogy a látogatásuk a legnagyobb titokban fog maradni, pödörtek egyet a bajszukon, s léptek be bátran a kapun. Hogy kik voltak ezek a szemérmes vendégek, ekkora idő távolából nehéz megmondani. S nem is a társadalmi ranglétrán elfoglalt helyük a legfontosabb ma már. Egyesek közülük bizonyára a létrának a magasabb fokaira kapaszkodtak föl, egyik-másik olyan magasra, ahonnan már az esőt is meg lehet állítani, és a csillagokat is át lehet rendezni, hogy kedvező horoszkópot mutassanak. Mások viszont kénytelenek voltak beérni a létra alacsonyabb fokaival, amelyeknek azonban szintén megvan a varázsuk. Érezni például az ibolya szagát, eső után a földszagot, s remény is van mindig, hogy följebb lehet jutni. Napközben ezek az urak fontos személyek voltak, elvárták például, hogy az utcán kalaplevéve köszönjenek nekik, s mindig náthás volt a hangjuk, amely náthát az előkelő őseiktől örökölték, abból a korból, amikor még történelmet is csináltak ebben az országban. Nappal ezek az urak alig különböztek egymástól, s Borbás Magdolna többször is megkérdezte tőlük: ,Mi az, titeket egy anya szült, vagy ugyanaz a gólya hozott?' Mire az urak természetesen mind tiltakoztak, s joggal. Hiszen csak nappal voltak egyformák, amint átlépték Borbás Magdolna házának küszöbét, egyszeriben megtalálták az egyéniségüket. S ha hinni lehet a szemtanúk elbeszélésének, ezek az egy anyától származó urak Borbás Magdolna házában különös képességeket fedeztek föl magukban, amelyekről eddig nem is tudtak, vagy amelyeket szándékosan eltitkoltak, hogy előmenetelük érdekében minél szürkébbeknek és hivatalosabbaknak tűnjenek fel elöljáróik előtt. Borbás Magdolna állandó vendégei közé tartozott például egy gyámhatósági hivatalnok, akinek az arcmása a megtévesztésig hasonlított Gessler Hermannéhoz, a piros felsőhöz, s aki emiatt nemegyszer ízetlen tréfáknak volt a szenvedő alanya. Pedig egyébként ennek a Gessler Her196