Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

magával, hogy léket vágjon a befagyott patakba, éppen csak akkorát, amelyen keresztül a fél keze beférhet az ujjnyi vastag jég alá. Ámbár igaz, a sebes folyású patak vize dermesztő hidegben is ritkán fagyott be annyira, hogy elbírja a hátán egy öt-hat éves gyerek súlyát. Viszont az is igaz, hogy a Kompa vize tiszta, bátran lehet inni belőle, s egy régi hiedelem szerint, aki gyakran mosakszik benne, azt nem fogják a járványos betegségek, amelyekből a vá­rosnak is bőven kijutott a múltban. De Borbás Magdolna nemcsak azért zarándokolt el hajnalonként a patakhoz, hogy óvja magát a betegségek orvtámadásaitól. Egy másik hiedelem szerint, aki kora hajnalban megmossa az arcát a Kompa-patak vizében, annak az arcbőre feszes és üde marad késő öregkoráig. Borbás Magdolna pedig szép lány volt, ha ugyan nem a legszebb a városban. Én természe­tesen nem emlékezhetem a szépségére, s egyébként sem érzem magamat illetékesnek ítélkezni olyan fogas kérdések­ben, hogy ki szép, vagy ki nem az, s azt is tudom, hogy a legendák rendszerint tele vannak tetemes túlzásokkal. Mégis, olyan szemtanúk beszéltek elragadtatástól felhevült hangon Borbás Magdolna szépségéről, akikhez az elfogult­ság gyanújának az árnyéka sem férhet. Apám például, aki előszeretettel és többnyire válogatatlan szavakkal ócsárolta nemcsak az ellenségeit és a rosszakaróit, hanem a barátait is, s aki a halál szolgája lévén, a élet kegyesebb pillanatait, kisebb-nagyobb csodáit és örömeit is mindig a halál olda­láról szemlélte, és ítélte meg, egyszer azt mondta: Borbás Magdolna olyan tüneményesen szép teremtés volt, hogy még a szél is kikerülte, ha találkoztak az utcán, nehogy összeborzolja a gyönyörű barna haját. S egyáltalán: Bor­bás Magdolna mintha nem is valóságos személy lett volna, hanem a földi képe valami nagyszerű, elvont eszmének vagy igazságnak. Ha egy elfogulatlan bíróság utólag megvizsgálná ezt a régi és kissé kusza történetet, bizonyára sok érvet írna Borbás Magdolna rovására. Persze kérdés, nem bocsátható-e meg annak a személynek minden gyarlósága, aki erőszak által pusztult el. Ez a szép lány, akit a szeretője megölt, 194

Next

/
Thumbnails
Contents