Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

lasztások, könnyelműen kötött kompromisszumok, netán egykori kicsapongó, duhaj éveik miatt, amelyekre rajtuk kívül már aligha emlékezett valaki a városban, ők viszont úgy érezték, ekkor siklott félre az életük, s ezekért a bű­nökért kell most álmatlansággal vezekelniük. Akadtak tehetős urak, akik minden hónapban vásároltak képet Szergej Boriszovicstól, úgyhogy a nagy tekintélyű matematikatanár mind hanyagabbul javította az algebra­dolgozatokat, mind gyakrabban jelentett beteget az isko­lában, vagy mulasztott el igazolatlanul órákat, csak hogy egyik-másik művén elvégezhesse az utolsó simításokat, s egyre gyakrabban dolgozott a késő éjszakába nyúlóan, aminek hamarosan az egészsége látta kárát. Viszont Jós­vay Anna, Jósvay Jenő úrnak, a temetésrendezőnek egyet­len lánya a legismertebb személy lett a városban. Egyre inkább az arcmásával lett azonos Szűz Máriával, egyre ritkábban hangzott el, hogy nini, ez a mi Jósvay Annánk, viszont egyre gyakrabban, ha az unokák megálltak a szent­képek előtt, és kérdezősködtek, hogy ez, kisfiam vagy kis­lányom, Szűz Mária, aki Jézus Krisztust szülte. íme, egy boldog élet — nyugtázza elégedetten Bohuniczky bácsi. Jósvay Anna a kanapéra ültette őket, feketét hozott, és a hőségre panaszkodott. »Néhány hónapja gyakran álmodom arról — mond­ta —, hogy Szergej él, kapott egy halom megrendelést, és ég a vágytól, hogy újra dolgozhasson. Valamit jelentenek ezek az álmok. Napok óta töröm a fejemet, mit jelenthet­nek. Volt úgy, hogy évekig nem álmodtam Szergej j el, most pedig szinte minden éjjel. És az benne a csodálatos, hogy tisztán látom az arcát, amit pedig napközben alig sikerül már fölidéznem, csak ha előveszem a fényképeinket, s ha­ragszom is ilyenkor, hogy nincs belőlük több. Sejtelmem sincs róla, vajon jót vagy pedig rosszat jelentenek-e ezek az álmok. Talán mégis inkább rosszat, azt, hogy hamaro­san találkozunk. Az viszont biztos, hogy ha újra találko­zunk, akkor annak a találkozásnak nem ezek a falak lesz­nek a tanúi. De én már rég fölkészültem a halálra.« A halál említésére Jósvay Anna arca megkeményedett, 191

Next

/
Thumbnails
Contents