Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

hitelességében? (Egy belső hang: nagyon sok, nagyon sok! — az elb. megj.) Igaz, példák híján ez a jellemzés mai fül számára kinyilatkoztatásszerűnek, némiképp önkényesnek hat. (Egy másik belső hang: tőled is kinyilatkoztatást várnak, te hülye! — az elb. megj.). Számunkra azonban garancia a szerző névtelensége (több hang belülről: a névtelenség mint az igazmondás garanciája... Ó, KözépEurópa, te agysivatag!), a későbbiek folyamán pedig az a tárgyilagos részvét, amivel Boross Ambrus sorsát végigkíséri. Amikor Musztafa bég csapatai beözönlötttek a városba, a városháza előtt gyér számú küldöttség élén Boross Ambrus üdvözölte őket. Jelképesen átnyújtotta a bégnek a város kulcsait, és a török vezért másnap ebéden látta a házában. Három szolga kivételével a cselédség már az ostrom első napjaiban kereket oldott. A török vezér dicsérte az itt maradtak bátorságát. — Tőlünk nem kell félni — bizonygatta. — Megígérhetem, hogy akik barátsággal fognak viseltetni irányunkban, azoknak nem esik bántódásuk. Később megkérdezte a városbírót, vajon megözvegyült-e, hogy egyedül fogadta őt a házban. Boross Ambrus elszégyellte magát, mentegetőzött, mondván, a feleségét meg a lányát elküldte Zólyomba, hiszen nem tudhatta, milyen sors vár a városra. — Ugyan, ugyan — csóválta a fejét a török vezér —, engem úgy tájékoztattak, hogy itt rejtegeted őket a házadban. — Mi tagadás, valóban — felelte a városbíró. — Jól tájékoztattak téged, magasságos bég. — Mi nem vagyunk rablók. Mi katonák vagyunk — mondta a magasságos bég. — Szeretnék megismerkedni a lányoddal. Tizenhat éves, ha jól tudom. — Tizenhat — válaszolta megsemmisülten a városbíró. — Hatvanhárom kiló. — Hatvanhárom. — Alig várja, hogy megismerhessen engem. — Alig várja. 13