Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

12 A tekercsek névtelen írója nem győzi elég sokszor hangoztatni, hogy a törökök bevonulása mennyire fegyelmezett, mondhatni civilizált volt; ahhoz képest, hogy pogányok, egyenesen példás. Csupán azokat az alföldi magyar legényeket rója meg, akik a janicsár csapatban janicsárabbak akartak lenni a janicsároknál, és éjjel-nappal unszolták a nagylelkű és művelt Musztafa béget, hogy engedélyezzen számukra három nap szabad rablást, illetve kobozza el azoknak a hűtlen polgároknak az ingóságait, akik, nyilván a rossz lelkiismeretük elől menekülve, elhagyták a várost. Mert ezek rossz magyarok. A tekercsek írója gyakran hivatkozik rá, hogy ezek az alföldi magyar legények, akik még kitűnően beszélték az anyanyelvüket, úgy bántak leigázott fajtestvéreikkel, mint a barmokkal, sokat megöltek közülük, az asszonyokat pedig megerőszakolták és megfojtották, illetve előbb megfojtották, aztán megerőszakolták. Végül a török vezérnek kellett közbelépnie. Musztafa bég megelégelte hűséges magyar legényeinek a kihágásait, és megtiltotta, hogy elhagyják a vár területét. Az Olsavszky-ház padlásán talált tekercsek egy másik szövege Somogyi Juhász Péter pamfletjét tartalmazza; ezt a tekercsek írója mintegy függelékként hozzáillesztette a saját írásához. A pamflet hatásos cáfolata akar lenni bizonyos (meg nem nevezett) kéziratban terjedő, felforgató tartalmú írásoknak, s mint ilyen, pontról pontra felsorakoztatja az álnevek mögé rejtező rebellis tollforgatók téziseit, kigúnyolja dagályos stílusukat, rámutat hazaszeretet-fogalmuk ürességére és eszmei kártékonyságára. Teszi mindezt bátor lendülettel, szarkasztikus hévvel, felhőtlen magabiztossággal. Ma (vagyis a 18. század első felében — az elb. megj.), szögezi le Somogyi Juhász Péter, a hazaszeretet legtisztábban a király iránti hűségben és fiúi ragaszkodásban nyilvánul meg, ezektől éppenséggel elválaszthatatlan. Ezzel szemben a királyi tekintély csorbítói 14