Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

a sírba, hanem mindenki, aki erőszakos halállal pusztult el, kivéve az öngyilkosokat, mert ők saját akaratukból vetettek véget nyomorult életüknek. A kísértetek között nyargalt a szép Fanni is, a bordélyház egykori gyöngye, akinek a fejét baltával hasította szét a szeretője, egy kültelki vagány, s épp a millennium évében, amikor a bordélyház forgalma is a kétszerese volt az előző évekének. A szép Fanni söprűn lovagolta meg a jeges szelet, meglékelt fejéből vörös füst kígyózott a szürke égbolt felé. Egész délelőtt trágár szavakat kiáltozott a szélviharba, s hívta a szeretőjét, aki csak azért nem jelenhetett meg, mert egy másik városban akasztották föl. Gyalog jött le viszont a temetőből Csordásné. Kozmetikai szalonja volt a katolikus templom közelében, egy ódon, hangulatos utcácskában. A férje mérgezte meg arzénnal, olyan ügyesen, hogy a hatóságokat is sikerült félrevezetnie. Az egész város úgy tudta, hogy Csordásné öngyilkos lett, s az igazság csak most derült ki, sajnos későn. Csordásné férje később újra megnősült, és nagyon sokáig élt, egy éve halt meg, szép, békés halállal. Egy másik hölgy viszont túl korán támadt föl. A szeretője, aki megfojtotta, élt még, de nem itt, hanem a lipótvári börtönben, ahol tizenöt évi fegyházbüntetésének az utolsó hónapjait töltötte. És mögöttük szép sorban jöttek a mindenféle rendű és rangú szerencsétlenek. Volt közöttük végvári vitéz, egy hadseregre való, pék és cukrász, táblabíró és karnagy, zongoratanárnő és cselédlány, kanász és gimnazista fiú, jegyző és nyugdíjas. Volt, aki mezítláb jött, volt, aki felékszerezve. Volt, akinek hiányzott a feje (a középkorban a város pallosjoggal bírt), s volt, akinek orrán, száján, fülén ömlött a víz, merthogy a halastóba fojtották -bele, és sohasem találták meg a tetemét. Volt aztán egy öregasszony, akinek minden foga megfeketedett, mert valami egészen különleges méreggel pusztították el, s volt egy városbíró, akire álmában rágyújtották a házat, s most tetőtől talpig fekete volt, mivelhogy szénné égett. S voltak közöttük szerecsen oszmánok is; török katonanótákat 138