Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

12 Másfelől viszont könnyű dolgunk van. A modell friss és utánozható. A város hét évszázados története frappáns cáfolata az egyenes vonalú progresszióról alkotott gyermeteg hiteknek. Ki vagyunk szolgáltatva a „nem várt" események vaskos naturalizmusának, a valóság léptennyomon helyesbít vagy kiegészít bennünket. Amiről szó lesz, annyira irreális, hogy szinte valósághű már. Az Olsavszky-házban talált tekercsek írójának szándéka is hasonló lehetett: minél messzebbre merészkedni a hétköznapok banális és fecsegő valóságától, ha úgy adódik, átlépni a még megfogható, a „reális" határmezsgyéjét. Röviden: mágnest tartani a vasreszelékkel beszórt papírlap alá. Az időpont sem fontos, illetve csak annyiban, hogy nevezetes esztendő a város történetében. A törökök százhúz évi eredménytelen próbálkozás után 1663-ban veszik be a várat, és foglalják el a várost. Jelenlétük az országban már nem botrány, hanem régóta adottság. Könnyű kiszámítani: a város legidősebb polgárának nagyapja is legföljebb húsz-harminc éves ifjú lehetett Buda elestekor. így, bár ez a hosszú jelenlét még mindig félelmetes, de már nem misztikusan az, hanem — profánul szólva — paták és szarvak nélkül. A török ostrom elől csak a lakosság fele menekül el a közeli erdőkbe és mocsarakba, a másik fele a városban marad, csaknem közömbös szemlélőként, valami süket beletörődéssel a török nélkül is bizonytalan jövőbe. Közöttük a városbíró, Boross Ambrus is. Boross Ambrust a tekercsek írója kezdetben csupa kiváló tulajdonsággal halmozza el, bár a dicsérő jelzők mögül mintha hallani lehetne az irónia vékony erecskéjének a csörgedezését is. Ennek jelentőségét azonban hiba volna felnagyítani. Ha hinni lehet a szavainak, úgy Boross Ambrus bátor, önfeláldozó, bölcs, nehéz helyzetekben makacs, szívós és türelmes, aki elveiből jottányit sem enged. S ugyan mi okunk volna kételkedni e jellemzés 12