Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

Az elbeszélő nem viseltetik többé haraggal azok iránt, akik haraggal viseltetnek iránta. Az elbeszélő nem szeret többé senkit sem úgy, ahogy hat-, tíz-, tizennyolc vagy akár huszonhárom éves korában tudott szeretni még. Az elbeszélő egy pillanatra sem feledheti, hogy szüntelenül a halál színe előtt áll, s hogy eljövendő halálának máris többet köszönhet, mint annak a csekély harminc esztendőnek, amit olyan könnyű kézzel pocsékolt el. Az elbeszélő családot alapított, s ezzel visszafizette adóságát a természetnek. 5 Hiábavaló mégis minden aknamunkánk. Történetünk feltartóztathatatlanul halad előre, pozitív végkifejlete felé. így van ez rendjén. Ezt a kurzivált mondatot péppé rágjuk, buborékot fújunk belőle, majd a buborékba beleülünk, hogy bejárjuk ifjúkorunk tájait. Felépülésünk (vagy leépülésünk)? csalhatatlan jele ez. Egyelőre nem dőlt el, hogy a felépülésünké-e vagy a leépülésünké. Mindenesetre kedvező szél fúj. Az égen szlovákiai magyar nap ragyog. Felhők jöttenek és mentenek. Innen, a magasból, buborékzeppelinünkből úgy látjuk, ifjúságunk tájai dimbesek-dombosak, leginkább mégis laposak. Nem fennsík ez azonban, alföld csupán. Sehol egy szakadék, s ellenkezőleg, sehol egy biztos, kiemelkedő pont. Tájékozódni csaknem lehetetlen. Mindenesetre teszünk egy próbát. Történetünk a következő: Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hol nem volt. S ezzel a legfontosabbat majdnem el is mondtuk már. Mégsem vagyunk pesszimisták. Mivel tudunk kísérletekről is... Hadd emlékeztessünk arra a különleges gyöngédségre és szeretetre, ahogyan D. Boldizsár a halálosan beteg 127