Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek
Éleslövészet
De másképpen történt. Az elbeszélő menesztette Kánya urat. Belátta, hogy ezen a földsávon, Pozsonytól Királyhelmecig, regényhős, amilyet szeretne, nem terem. Még kalandor is kevés. Leépülést meg eleget látott amúgy is. Az elbeszélő — életében először — tudta, mit kell tennie. Ki kell ürítenie a poharat. Megtörtént. Ki kell fizetnie a számlát (népiesen: a cechet). Megtörtént. Azután sarkon fordult, az ajtóban biccentett a kövér ruhatáros maminak, s a kávéházból kilépett isten szabad ege alá, amely ugyanolyan vigasztalan volt, mint más délkörökön. 4 Esett az eső. Későre járt az idő, talán éjfél felé. Mialatt az elbeszélő a kávéházban szenvelgett, az utcát, amely a Duna-hidat s azon keresztül a budapesti és bécsi országutat kötötte össze a városközponttal, fellobogózták, jelezve, hogy egy piros-sárga-fekete ország államfője a fővárosban tartózkodik, s a protokoll szerint holnap egy napra ellátogat ide is. Az elbeszélő egyáltalán nem volt kíváncsi rá, hogy a piros-sárga-fekete országot a földkerekség melyik zugában kormányozzák azok az atyai kezek, amelyeknek az acélos szorítása oly spontán és fájdalmas vivátokat fakaszt, s amelyek most szerződéseket, jegyzőkönyveket, nyilatkozatokat jöttek aláírni ide. Az elbeszélő beérte a szimpla felismeréssel, hogy van egy ilyen ország, egy piros-sárga-fekete ország, és föltehetően van egy sárga-piros-fekete ország is, amelyet atyai kezek kormányoznak szintúgy, mint a következő, a pirosfekete-sárga országot, meg annak szomszédját, az ellenséges, területrablásra éhes lila-fehér-barna országot; továbbá van egy kisfiú meg egy kislány, egy napon megismerkednek, együtt járnak strandolni, együtt járnak moziba, együtt utaznak külföldre, majd egy napon a fiú 125
