Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

Mindenki, akinek van egy kis sütnivalója, így csinálja. — Helyesen beszéltél, haszonleső elbeszélő — mondta az elbeszélő. — De most menj vissza a celládba. S azonmód kihallgatta a hazudozó elbeszélőt, aki szintén fölsorolta érveit. Akárcsak a haszonleső elbeszélő, ő is emlékeztette szolgálataira az elbeszélőt. Nem említette valamennyit, csupán a legfontosabb hármat-négyet. Kapitális gaztettek voltak ezek, enyhítő körülményül legföljebb az hozható fel, hogy velük az elbeszélő általában másoknak falazott, legelsősorban az ő apjának, az ő apja tudta nélkül. Mindezek a hazugságok a hazudozó, a jószívű és a filantróp elbeszélők összefogásából fogantak. Azokon a (különben nem ritka) napokon, amikor az elbeszélő apja még este tíz órakor sem tartózkodott otthon, s az elbeszélő anyját a türelmetlenség és aggodalom a téboly határára hajszolta, az elbeszélő lelkében rendszerint megszólalt az ő legkedvesebb testvére, a filantróp elbeszélő, ekképp korholva meg őt: „Elbeszélőkém, te egy disznó, ganaj individualista vagy, ha nem mész azonnal az apád után, ha hagyod tovább szenvedni szegény anyádat." — Ne menj sehová — így az elbeszélő anyja. — Nem úgy van az — vágott szavába az elbeszélő. De nem mindig. Legtöbbször persze már az első vészjelzésekre riadóztatta elbeszélőtestvéreit. Megnyitotta az elbeszélőparlament ülését, ahol is megvitatták a legsürgősebb tennivalókat. Majdnem mindig a filantróp elbeszélő kért elsőként szót. Cselekednünk kell, mondta. S ha az elbeszélő habozott, csúnyán legorombította az elbeszélőt. Csakhogy nem mindig kért szót. Volt úgy is, hogy fel sem szólalt az ülésen, mert vagy gyengélkedett, vagy úrrá lett rajta a szkepszis ördöge. S félő volt, hogy egyszer kimúlik szegény. Ilyenkor a megalkuvó, a cinikus és a konformista elbeszélők vitték a szót, a végkimerülésig szónokoltak. A pozitív töltésű elbeszélők hallgattak vagy szabotáltak. A megalkuvó elbeszélő minden alkalommal ragyogó szónoknak bizonyult. Végtére is az elbeszélő anyja már régen hozzászokott az elbeszélő apjának kima106