Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Egy szál ingben

ter kellene minden utcasarokra, szónok, agitátor minden harmadik házba. Itt van az alkalom, hogy ezernyi kérdésre megkeressük a választ, az öregek bölcsességét várjuk, a vezérekét, akik szenvedéseikkel és küzdelmükkel nőhettek felénk. Cselekvésünk ösztönös, a felnőttektől úgy tanulunk, hogy utánozzuk őket: gyűlésezésünkben átvesszük beidegzett mozdulataikat, szavuk járását, köszönésüket, valamiféle romantikus hasonmásai leszünk a görcsökből éledő világnak. ősz közepe van, a falvak nagykabátba bújt dermedt öregemberek, de ha gyűlés híre terjed, telefut az iskola emberrel, jönnek, mert a nagykabát rejtekeiben meleg van. Most vetni lehet a szavakat, a várakozó értelem éhezi az eljövendő világ meghirdetett igazságait... A szocializmus tiszta víztükör, közel jönnek hozzá az emberek, s nézik, méregetik a partok meredekeit, barázdákhoz szokott parasztemberek hunyorogva keresik a megnőtt méretek határait. Aztán a saját képüket nézik a víz tükrében, magukra csodálkoznak, megmaradt erejüket mérik az új szavakhoz és a jövendőhöz. Nemsokára elérjük a huszadik század közepét. Az idő felezővonala majd láthatatlanul keresztezi a sorsokat, de az emberek keveset beszélnek erről. A maguk életét mondják, szavaik, mint a pitvar homokján hagyott lábnyomok, egyszerű, dísztelen minden hang. És a szavaknak testmelege van, s így melegükkel terjednek, kiterjednek, mint a felforrósodott tárgyak. Mert az emberek itt most így vannak, ünneppel: a remények és a sokféle életek teljesülését érzik közel. Négy ősz múlt el a háború óta, kevés mosollyal, a föld és az emberek öröme külön járt, a jókedv kicsire hunyászkodott. Sokan azt tartották, hogy az öröm elhalt közülünk. A remény után most az örömöt akarjuk feltámasztani szüret ünnepén. Azt szeretnénk, ha a hegyoldal milliónyi verejtékcseppje ráfolyna az útra, és emberi jókedvként újraszületne. Elöl lovasok mennek, hatan. Mozgásuk hetyke, könnyű, jó hírt hozók léptethettek így fejedelmek vagy uralkodók elé. Borjúszáj ingujj lebben utánuk, aztán a sereg jön, zenészek, a hegybíró, három pár fehér ökör, fecskeszarvuk hegyén 632