Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Egy szál ingben

— Folytasd! — Héja csap le rájuk ... menekülnek rebbenve, hegyekenvölgyeken szállnak, végtére is összetalálkoznak ... — Klapancia. — Mi az? — Csinálmány. — Nekem tetszik. — Mondanád inkább a magad szavaival, a leánykérő úgy szép, ha őszinte. — Az őszinte szó is lehet szép. Azért is akarom így, mert tudom, a leánykérő virágszedés, a legszebb örömünnep, olyan alkalom, ahol a kérést csak választott szavakkal lehet elmondani. A lakodalom már a ház küszöbe ... De a kérő még előtte van mindennek, akkor még csupa tisztaság az ember. — Erőltetett vigasság lesz ez így is, gyászban leszünk ... A Berki rokon arcára rákövesednek a vonások. Tekintete fájdalmasan öregemberes. A csend, ami közénk szakad, roszszabb bármilyen szónál. — Ha tehetném, madárrá változnék — mondja lehangoltan. — Minek? — Visszatartanám Kőműves Kelement a haláltól. — Emberi erő nem képes rá. — Csodatevő madárrá lennék. — Az is csak mesebeli emberekkel tud nagy dolgot művelni. — Kőműves Kelemen földön és mesében egyaránt királyságot érdemelne. — A mesebeli királyok is elhalnak. — Ha madár lennék, nem érezném a halálok fájdalmát. — Inkább elmenekülsz a világból, csak vigadhass ... — Legalább csak úgy, gondolatban, mert a madár szomorúsága kisebb az emberénél. — Ilyenkor még gondolatban sem szabad elmenekülni — mondom ingerülten. — Ügy szólsz, akár a bíró. Vádolsz. Mit akarsz éreztetni? A fölényedet? Nyugalmadat? Rideg szavak jönnek a szádból ... Előbb tudakozódj, tégy szert az öregek bölcsességére, aztán mutasd a szigorodat meg az értelmedet. .. Lassan belep 413