Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Földönfutók

nem leszünk. Körbe álltunk az iskolakert játszóterén, és beletüzesedve ismételgettük a negyvennyolcas honvédek indulóit. Számunkra ez volt az egyetlen és legnagyobb forradalom. A példa, a tiszta hősiesség. Aztán megint a bécsi munkásokét harsogtuk. Jólesett ordítani, menetelni. Valami felszabadult bennem, kitört. Parasztsarj adék volt ez egytől egyig. Lehet, hogy mindenki mást érzett, másért dalolt. Nem tudom. Én csak magamról vallhatok. A vad ordítozás lelkesített: Esküszünk, esküszünk, csehszlovákok nem leszünk! ... Esik eső karikára, Kossuth Lajos kalapjára... Egymás szájából vettük a szót. Abbahagytuk, és elölről kezdtük. Számunkra ez volt a forradalom, a felszabadulás: védekezés, tiltakozás a magyargyalázás ellen, a szolgabírák ellen, a százféle megaláztatás ellen, a parasztozás, az urak gőgje ellen, amit gyermekfejjel megéltem én, előttem megélt apám és nagyapám. Mindenkinek van apja, nagyapjáig visszamenőleg mindenki ismeri a családi históriát... Elég volt, most a férgek ordítanak, megjött a hangjuk. Beneš beszédét és követeléseit előző nap közölték a lapok, ez csak szikra volt az eső nem látta homokban szertefolyó olajra. Törni-zúzni készültünk. A bűnöst kerestük: Éljen Rákóczi, Dózsa, Kossuth, kiabálta valaki. A felelet hangorkán volt. Arra esküdtünk, akit ismertünk, akit jónak és igazságosnak tudtunk. Egy lobogó hajú nagydiák Petőfit szavalta: Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk, összefolyt bennünk a paraszttörténelem, kavargott, lobogott indulatunk ... Rendőrkordon zárta el utunkat. Áttörtük. Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk... Fegyveres katonák próbáltak jobb belátásra bírni. Aztán sortűz dördült. Egy pillanatig hallottam ezer diák ijedt lélegzetvételét. Felbomlott a sor, szaladtunk, rohantunk, vezényszavak csattogtak a szertefutó gyerekcsordák fölött. Hajnalig a tanulótermek padsorai között lapultunk ... Másnap a rendőrségre hurcoltak. Fenyegettek, szidalmaztak, vallattak... Ezt mondjam el ennek a haragos embernek? A parancsnok már nem is tudom hányadszor kérdezte: 68