Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Egy szál ingben

— Kabátok, öreg holmi. — Szökevényeknek tartogatják?! — Ezzel takarózunk. A szabómester parancsnok tovább szervezi az ellenállást, azt javasolja, támadják hátba a frontot. Tervet dolgoztak ki: a hegyen kell gyülekezni, majd körülfogni a pihenő egységeket, megrohanni azokat, leszerelni a tiszteket, megakasztani a vonatközlekedést. Az ejtőernyősök óvatosságra intettek: ekkora túlerővel szemben csak jól előkészített, szervezett akció vezethet eredményre. Emberfeletti munka árán gyűlt a fegyver és szaporodott az ellenállók száma. Felkutatták és csatlakozásra bírták a nádasokban bujkáló zsidókat, aztán hozzájuk csatlakozott egy aknavető szakasz. Ellenállást szerveztek ott, ahol hasonlóra emberemlékezet óta nem volt példa. A forradalom és az ellenállás minden könnyelműséget és óvatlan hiszékenységet vérrel fizet. Máig sem tudják, ki okozta Leczó Mihály szabómester letartóztatását és kivégzését. — Bedőlt — így mondják. A hegyen megismerkedett egy katonatiszttel, aki szökevénynek adta ki magát. Terepszemlére készültek, találkoztak, a katona előzékeny volt, autóba szálltak. A szabómesternek már csak a holttestét sikerült felkutatni egy tanya közelében. Ki árulta el, hogyan csalták tőrbe, hogyan lett a hősiesség lehetőségéből mártíromság, mai napig sem derítette ki a nyomozás. Csupán az tudódott ki, hogy kínozták borzalmasan, de nem mondott egyetlen áruló szót sem: példa lett és keserű tanulság. Parasztőseim úgy hitték magukról, hogy ők a föld porából nőttek nemes, tiszta életre: munkára, ünnepekre és váratlan áldozatokra. Sátoros ünnepek, vasárnapok és az Istenhez fohászkodás pillanataiban a földhöz hajoltak közel. Életük hosszán csak a maguk fájdalmát érezték égig érőnek; a rossz esztendőket, a háborúba hívó parancsokat, a váratlan halálokat. Így volt ez nemzedékek során: elviselték sorsukat, tudo574