Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Egy szál ingben

másul vették a világot. Lázadásuk legfeljebb a lelkük széléig ért, földjeik mezsgyéin és emlékezetük végén már csitult haragjuk. Nem tudok ősömről, aki szembeszegült volna hatalommal, paranccsal vagy a reá kényszerített fegyelemmel. Gyermeki értelmem előtt a szabómester kezdetben valami irdatlan magasságban lebegett. Nem értettem. Ebben az egymást taposó pokolban akadt egy ember, akinek a lelkében mégiscsak megérett a lázadás vakmerősége. A szabómestert azért nem értem, mert ilyen elhatározást még nem láttam egyetlen arcon sem. Vakmerőségét nem tudom hasonlítani senki cselekedetéhez. Megölték. Kivégzőosztag elé állították, és golyókkal roncsolták halálra testét. E váratlan halál híre örvényként húz magához. Töltényeket gyűjtök a zsebembe, próbálgatom, hányat tudok markomba fogni egyszerre. Aztán bőrömhöz érintem a hideg vas hegyét, és nyomom, szorítom, amíg csak vér nem serked belőlem. Szúró nyilallás, ismeretlen fájdalom. Félelem és borzongás villan át rajtam. Próbálgatom a halál első pillanatát, a váratlan halál állapotát képzelem játékosan, naivul. Veszélytelenül. Az anyja testéről milyen darabot tör le születésével az ilyen ember? Akit puskacső elé állítanak, vannak-e gondolatai? Van-e utolsó gondolata? Nagyapja néki is mesélhetett hegyekről, szelekről és még öregebb emberekről. Lehet, hogy akkor kezdett el gondolkodni önmagáról, két mese között. És akkor indult el először világjáró szegény szabólegényként a világ pereméről, hogy megérintse az embereket. A távolság nagy, alig is kifejezhető. Át kell lépnie az öregek visszafelé mosolygó emlékezetét, a lemondó imádkozást, a bakaemlékezetet, parasztok önzését, zsidók félelmét, a szegénység sóhajtozásait s a tehetetlenség iszonyú erejét is. Előbb le kell győznie e távolságokat, hogy elérhessen mások gondjaihoz, a világ gondjaihoz. A szabómester élete hasonlítható sok emberéhez, halála senkiéhez. Másként halt nagyapám, másként Kőműves Kelemen, Kormoskendi, Fánika, Salamon. Másként halt apám is. Nagyapám, apám, életem öregjei csak a visszafelé utat 575