Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Egy szál ingben

A háború sebei egy ponton összeérnek, találkoznak: ezzel kezdődik a hiszékenység, a tudatlanság s a romantikus szédület pusztulása. Katonáktól roskad a föld: előttünk a síkság kezdete, mögöttünk hegy, utána dombok és kicsiny erdők, nádasok. Lázadásra, harcra kedvezőtlen természet. Kicsinyek a rejtekei. Az ellenállásnak itt nincs példája, aki kimondja a szót, ellenállás, halált választ és egy másféle, ismeretlen történelem írását. És akad, aki a halált választja. A kommunisták mozdulatai meghökkentőek. Lázítanak, agitálnak. Nincsenek és mégis vannak. Ösz eleje van, a háború utolsó szeptembere. Hajnalban elrejtett ejtőernyőket találtak a mezőség felső részén. Hármat. Előbb a hivatalnokok döbbentek meg, aztán a parasztok. A nyilas patikus izgalmában a pizsamát is magán felejtette. Ügy szaladgál az utcán és magyaráz. — Partizánok, itt? őrültség... nincs terep, nincsen erdőség: kacsa, propaganda, olvashatják, mit csinálnak Erdélyben. — De ha mégis igaz? — Csak tévedés lehet, célt tévesztettek, ez itt hátország, itt nem lesz bolsi... A napokban vetik be az új farmotoros repülőket, lőnie sem kell, csak nekirohan a ratáknak ... A szeptemberi este hűvös már, az emberek házaikba húzódnak. Dermedt világ mozdulatlan csendje az éjszaka. Reggel partizánvadászatot hirdettek, mozgósítottak mindenkit, akit lőszerszám tulajdonosának tudtak. Elöl a csendőrőrs menetel, kis távolságra utána a „fedezet", élén egy madárképű alszolgabíróval. A kis erdő előtti cserjés szélén tanácskozni álltak. Tartottak is az ismeretlentől, meg tanúi is akartak lenni a feltartott kezű vörösöknek. A tiszthelyettes beordított az erdőbe: — Adjátok meg magatokat... Ruky hore! Nem válaszolt senki. Megismételte. A civil puskások lehasaltak, a tiszthelyettes fél térdre ereszkedve vezényelt: — Rajvonal, szökdelve ... Kilenc csendőr ugrott fel, de mielőtt elérték volna az erdő 569