Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Egy szál ingben

A lépések koppanásán kívül niincs hang, megfáradtak az emberi nyelvek, félelem van a szemek fehérjében is, tehetetlenség. Értelmét és jelentését mindannak, ami szemem előtt pereg, nem tudom felfogni. Inkább a fájdalmat érzem, ahogy kitépik házaikból az embereket. Az utca olyanná válik, mint kitördelt kerítés: alighogy éltem tucatnyi évet, s hány arcot téptek már ki gyermekemlékezetemből? Elmentek a csehek, láthattam a hazájukból kivert lengyeleket, elvitték a férfiakat katonának, hősi halott rokonaim és ismerőseim lettek, most meg a zsidókat kényszerítik halálos ismeretlenségbe. Neve, nemzetisége mindnek más: cseh, magyar, lengyel, zsidó vezeték- és keresztnevek végtelen sora. Hova lettek a szép, nemzetiszín szavak? Itt valami iszonyú átváltás történt, itt most már életre és halálra ítéltek vannak. S látni a halálba menőket, arcukat, vállukat, rémületüket: Salamon, Fánika, gyerekeik, két család kitesz egy tucat embert, Lebovicsék, Bergerék, Bernerék, Jakubovicsék, Szemeték ... Nevek, sorsok és a halál. Hogy lehet ilyen dicstelenül megszűnni, Fánika? Okos voltál és pontos, szerettek, Fánika, és ez a szeretet most utánad sem nyúl. Fegyveresek kísérnek, vissza-visszafordulsz, még intesz is fáradtan, de csak a mozdulatlanság bámul utánad. Nincs, aki hozzád szóljon, nincs, aki megvédjen...? Hol van az őriző pásztorod, Fánika? Ki fogja elmondani rólad, hogy valaha is voltál, éltél, s hajnaltól vakulásig a mérleg nyelveinek pontos játszását figyelted? Nemsokára leltározni kezdték a zsidók boltjait, aztán lakásaikat. A kiválasztott „hütös" leltározók délben és este gömbölyűre tömve járnak haza a munkából. Viszik a prédát. Iszonyú, hogy mindenre akad ember. Akinek jó szeme van, megismeri a zsidók ruhadarabjait, fehérneműiket, talált vagy ajándékba kapott tárgyaikat. Földre kényszerített nincstelenek be-betörnek a zsidó lakásokba, télikabátot és takarót lopnak. A csendőrség szemet hunyt, még biztatja is őket, bűnrészeseket keres, aki cinkosságot vállal velük, annak megbocsátja a vagyonprédát is. Úristen, milyen ember nő majd ki e világból? 568