Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Egy szál ingben

— Pedig azt kellene, segíteni. Ez a beszéd más világot nyit előttem, ez a beszéd más, mint a parasztoké. Fülelek, hallgatnám őket, de az ajtó elé állíta­nak vigyázni, így a suttogva mondott titkokat nem tudhatom meg. A zsákudvar felső része nyitott seb: Salamonék félelmét érzi az egész udvar. Salamon és Fánika naponta többször is az asztalhoz ülnek, és szomorúan nézik egymást. A boltajtó csilingelése percenként szólítja Fánikát, mégsem mozdul, arcáról elhalt a vevőket váró mosoly is. Rüfke napok óta az udvart járja, körbe megy, nézelődik, simogatja a házak falát, a fákat, olykor a földet is. Búcsúzik. A nyitott ablakból sza­bálytalan időközökben hallani Fánika panaszló imádkozását: „Ne engedd, Jahve, választottaid vagyunk, Jahve. Ha ott vagy az égben, szólalj meg, Jahve. Csak annyit mondj: nem. nem. Állítsd meg a világot, Jahve. Ki tegye, ha nem te, Űr­isten, ki lesz az őriző pásztorunk, ha leveszed rólunk a keze­det, Isten ..." Vasárnap délelőtt van, már mindkét templomban elharangoz­ták az elsőt. A széles, hosszú utca kihalt, a Kisköz végén sem áll senki. Most viszik a zsidókat. Elsőnek a malmos családját hozzák: három gyerek, szülők, öregek, mindegyikük kezében sietve göngyölt batyu, mögöttük csendőrök. Aztán a többi család kerül az utcára, nem hallani mást, mint félő, bizonyta­lan lépések koppanását. Az utca két oldalán kapufák, minden kapufa egy döbbent arc. Köszöntik őket, de inkább a szemek féltő-biztató köszönése ez, mint a szavaké. Viszik a kis fekete zsidó lányt is, esdekelve keresi a tekin­tetemet. Ordítanom kellene, nem jön a számba hang. Ujjaim hegyén, testem minden részében érzem még bőrének melegét, ahogy gyámoltalan gyermekmozdulattal megölelt. Ügy érzem, vér folyik az utcára, s ez a vér mozog, feje van, teste, végtag­jai, minden ember egy vércsepp. S a vércsepp emberek a ka­pufa arcokat nézik: mit szólnak, akik maradnak, az életre ítéltek? A hosszú, széles utca most siralomház: a halálba me­nők várnák a jó szót, a segítő kezeket. Nem mozdul semmi. 567

Next

/
Thumbnails
Contents