Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Egy szál ingben

rek? Golyó által, csak úgy elesik a földeken, és küldenek helyette egy papírt, emlékül. — Közhírré tétetik ... — Nézzetek meg jól, emberek, én vagyok az első, akinek megölték a fiát, golyó által... Féljetek tőlem, és tiszteljetek ... Kié lesz a második, a harmadik meg a többi halott? — Közhírré tétetik — kezdené a kisbíró határozatlanul. — Állj! Ezt mondd mindenkinek ... ez az óra az enyém. Ha ez elmúlik, több nem lesz: ennek nagy ára van, orosz földbe ásták a fiamat, hogy elétek állhassak ... Nézzetek, tisztelegjetek, és féljétek a magatok életét, az én veszteségem csak az első, emberek. — Az ilyennek harangozás jár — mondja a kisbíró háta mögött az öreg Haraszti. — Gyertek közelebb, emberek, ne féljetek, harangozni fognak... Velem még ezt nem tették, gyertek, fogjátok meg a kezemet... Gyászban is lehet táncolni, csak lépegetni kell, ahogy a harang kondul. Indulót fog mondani a harang, „csatára vitézek .. . vitézek ..." Emberek ... Először a kisbíró mozdul el a helyéről, lefelé megy az úton, mintha Mózes székéből parancsolták volna ki. Lépései idegesek, a máskor nagyhangú ember most tehetetlen. Szabálytalan időközökben a dobra üt, ezzel akarja magát kárpótolni. Aztán az emberek indulnak fel az udvarokba. A suszter nemsokára egyedül marad, leül a Kisköz végi kerítés sarkára, a földet nézi, majd letérdel, és belemarkol a porba, a szeméhez emeli és kiszórja ujjai közül. Kis idő múltán a kerítésekbe fogózva a mezőség felé indul. Mire hazaér, már csak nagy, szürke foltokban látja a világot. Időszámításunk észrevétlen megváltozott: a sátoros ünnepek már csak a takargatni való nincstelenség alkalmai. Karácsonyt várom, mert kántálni mehetek, s nagyanyám ilyenkor pénzt ad. Húsvétnak az öntözködésért örülök, tojást adnak, ami eltart néhány napig. Pünkösdkor pedig már van korai cseresznye. Már nem figyeljük különösebben az évszakokat 546