Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Földönfutók

— Nyom a derékszíjad — lehelte a fülembe. Lecsatoltam. — Törnek a zubbonyod gombjai — panaszkodott aztán. Ismét közelebb kerültem hozzá. Három napig nem láttam a Gallai lányt. Váratlanul riadókészültségbe parancsolták a századot. Hirtelen megváltoztatták a járőrszolgálatot is. Még az utcára sem engedtek bennünket. Ültünk az ágy szélén, káromkodtunk, szidtuk a hülye parancsok szerkesztőit. Átkozódtunk, rágtuk a szánk szélét és vártunk. Rövidke levelet hozott a szolgálatos. Nelli írta. Ez állt benne: „Vasárnap nagymisére megyünk." Anyai ágon katolikus, apai ágon evangélikus vagyok. Apám kitartott a saját joga és igaza mellett. A házasság előtt kötött megállapodás szerint a fiúk az apa vallását követték. Életemben nem voltam katolikus templomban. Irtóztam a szentek szagától. Elszöktem, csak azért is elmentem. Átmásztam a hátsó kijárat rozsdás vaskapuján. Látnom kellett a Gallai lányt. Ez most mindennél fontosabb volt. Parancsnál, szégyenérzetnél, következményeknél, mindennél. A feltűnést kerülve hátrahúzódtam a gyóntatószékhez. Tele volt a templom, még az oltár előtt és a padsorok között is térdeltek. Tájékozatlan voltam az isten tisztelésének ebben a látványos rendjében, a szomszédokhoz igazodva térdepeltem le mindössze egyszer. Ha állva maradtam, könnyebben átnézhettem az alázkodva hajló fejek és vállak felett. Ott volt mind a két Gallai lány. Közel álltak az oltárhoz; a kisebbik magába merülve, halkan mormolta az ima latin szövegét, ha éneklésre került sor, elhallgatott, és egykedvűen meredt maga elé. Arca sápadt, szeme feltűnően sárga volt. A kisebbik Gallai lány régóta betegeskedett. Így mondták : nincsenek rendben a mirigyei. Nagy volt a Gallai család rokonsága: Nelli mindegyikük arcáról lelopta a szépet. Egy emberöltő rútságát kárpótolta benne a természet. Talpig pirult, ahogy meglátott. Csak nézett, nézett rám, mint aki szörnyű jelenés tanúja. Döbbenet ült a szemében. 51