Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Földönfutók

lággal és önmaga sorsával megelégedve horkolt paplanos ágyán. Nellinek külön szobája volt. A szoba ablaka az udvar hátsó részére nyílt. Szentély volt az a helyiség a háziak előtt is. Gallai is, az apa, csak kopogtatás után léphetett be. Gallai naponta hatkor kelt, tüzet rakott, megborotválkozott, és fél nyolcra hivatalba ment. A felesége hétkor kelt és ő ébresztette a lányokat is. Este kilenckor télen-nyáron egyformán kihunyt a fény a ház minden helyiségében. Ha találkát beszéltünk meg, Nelli fél tízre jött. Megvárta, míg a többiek elszunnyadnak, tágra nyitotta az ablakot, aranymintás pongyolába bújt, és elindult felfelé a kerten. Sötét éjszakákon félve, tapogatózva jött. Én a kertvégi kerítésen kívül hasaltam, és lámpát villogtattam, hogy a lány jobban tájékozódhasson. Az akácosba nyíló kertajtóhoz kulcsot csináltam, megolajoztam a sarkait is. Mire Nelli a kapuhoz ért, kitártam előtte, mint egy ajtónálló lakáj. ' Első héten az árkok aljára húzódtunk. Ha frissen takart szénarudas került az utunkba, felnyaláboltam egy fekhelyre valót, leterítettem a sátorlappal, és arra heveredtünk ... Gallaiék a világ felé takarták magukat. Ha módjukban állt, lányaiknak még az orrát is ruha alá rejtették. Farizeus népség, mely még önmagával szemben sem őszinte. De csak fegyelmezett állapotukban ilyenek; ha otthon hagyják az alakoskodást, szertelenek, gátlástalanok. Olyan kisemberek, akikben szörnyeteg szunnyad. Kiszámíthatatlanok. Lelkük mindig többet, mindig mást kíván. Csak a nagyravágyás állandó bennük. Neiliben nem volt egy hajszálnyi szemérem! Valósággal hivalkodott mezítelenségével. Azt hittem, a szerelem teszi ezt vele. Pedig már az első ölelkezésnél magának is tetszelgett. A selyemköntös alatt csupán egy vékonyka hálóing vigyázta szépségét. Magam elé fektettem, és durván, követelőzőn csókoltam. Ő volt az, aki suttogva arra kért, bogozzam ki pongyolájának összecsomózott kötőjét. Reszkető kézzel oldoztam a sötétben a bogot. 50