Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Földönfutók

— Okom van rá. Én vagyok az utolsó kategória, az pedig nem mindegy, honnan nézem a világot. Abbahagyta, és idegesen rágta a szájába fogott fűszálat. Aztán engesztelődve, mint aki megbánta az előbbi szavak élességét, tovább magyarázott: —... Másfél éve Prágában rábukkantam egy ördögi ábrá­zatra. Megvettem, lekicsinyítettem, azóta is a nyakamban hordom. Ez a kísérőm, a barátom, ezzel a kaján pofájú ördöggel repülök. Fájdalmában torzul el az emberi ábrázat, és ilyenkor őszinte, legalább ilyenkor őszinte... Mikor elha­tároztam, hogy megölöm magam, abban a szörnyű állapot­ban is az lappangott a gondolataimban, hogy legalább vi­gyorogni tudjak, a tükör elé álltam, és így próbálgattam. Elhallgatott, és féloldalra dőlve hátat fordított nekem. Borzongás futott végig rajtam, s hogy nem látott, jó mé­ternyire odébb húzódtam tőle. Legszívesebben elrohantam volna a közeléből. — Ezzel akar elriasztani? — kérdeztem inkább a magam megnyugtatására. — Megy, vagy marad, egyre megy ... Ne hallgassa, mit beszélek, csak magamnak mondom. Már arra is gondoltam, hogy lemezre vagy szalagra veszem, amit megéltem... Aztán visszapergetem, ismételni fogom, és ezerszer újra meghallgatom, míg el nem kopik, és szét nem foszlik a sza­vak értelme ... Ezt akarom, emlékektől, számomra szörnyű emlékektől akarok szabadulni. Vannak élményeim, amelyek kiújulnak, lázba hoznak. Ez hajtott ide is most, permetez­hetnék az ország túlsó felében, mégis... Lehet, hogy úgy hangzik ... érzelgősségnek tűnik fel mindez. Mások számá­ra egyszerű szürke történet. Az egész belefér egy mondatba; szerelem, házasság s az emberek közönye. Ez minden. — Felfogás dolga ... — Avagy túl őszintén szeretném élni az életet. Naiv va­gyok és nevetségesen őszinte. A divatok korát éljük. Az okosságot ma a ravaszság jelenti... Elhallgatott, nekem sem volt szavam. A rétet néztem. Balra tőlünk vizenyős hajlatban egy piros lábú gólya békára lesett. Időnként a repülőgépre kapja tekintetét. Fél 3 33

Next

/
Thumbnails
Contents