Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Egy szál ingben

molást. Harmadik, negyedik tapintásra Jola alig láthatóan megremeg, elpirul. A lány és az árvái sértett önérzete egymásra talált. A csak egy pillanatra mellőzött női hiúság most kacarászva örül. Ismét ő lesz a központ. Dühe csitul a férfinak is. Játszik. Játszhat a feleség és mások szeme láttára. Most bokától a térdig próbálja fogásait a férfi. Kettőjüket nézzük mindnyájan. Branyo sértődötten, nagy koppanással letette a hamutartót. Az árvái a térdét fogja Jolának. Eddig tisztességgel eljutott. Győztesnek érzi magát. Bizonyított. Elégtételt szerzett. Most bizonytalankodik, hogy folytassa-e, vagy hagyja, abba. — Tovább majd én — kínálkozik vörösre pirult képpel a zenekritikus. — Nem -—• utasítja el határozottan a lány. A férfi keze tétován elindul a térdtől fölfelé. Jola egész testén érződik, látszik az izgalom, összeszorított ajakkal fegyelmezi magát. Az árvái hangosan számol. De tudom, érzem, hogy rajta kívül magában mindenki utána mondja egy, kettő, három ... — Hányszor kell próbára tenni az igazságot, te magyar? — kérdi felém fordulva az árvái. — Háromszor ... A negyedik tapintásnál Jola elmozdul az árváitól. — Elég — mondja izgalommal. — Ez már cirkusz ... Az árvái keze tanácstalanul a levegőbe mered. Az ilyen hirtelen megszakított mozdulat indulattal telt. Üthet is, ölelhet is. Az árvái ölbe kapja a lányt, s a szoba közepére lép vele: hintáztatni kezdi a kárján. Előbb csak úgy, félve, aztán egyre szélesebb, hosszabb mozdulatokkal. Már túlságosan ittasak vagyunk ahhoz, hogy fontosságot tulajdonítsunk az egyedekre vagy párokra szűkülő szórakozásnak. A szerkesztő szólótánca érdekes volt. Egy kicsit a másik is, de ebben már érződött a dac. Meg a kivagyiság, az utánzás szándéka. Az ismerkedésre vágyó kis közösségekben nem lehetnek csak szereplők és csak nézők. így az első találkozások kezdő 323