Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Egy szál ingben

Heggel óta dühösen kalapálok. Szögnek való lyukat akarok vágni a balkon oldalába. Tiszta, szép, meztelen betonfalak, csak kemények. Szilárdságuk leginkább a vasfélék valamelyikéhez mérhető. Fokozódó, gyülemlő indulattal verem a véső fejét. A fal ellenállása erős. Méricskélem az ütések hatását. Kevés; szinte porszemenként jutok csak előre. Délről telibe kap a nap minden pihent sugara. Izzadok. Ez büntetés, minden lakó büntetése, gondolom tehetetlen haraggal. Zeng, kong az egész ház. Az egymáshoz kötött falrészek minden irányban továbbadják az ütések zaját. Visszhangját is, mintha egy sok torkú barlang falát kalapálná valami föld alatti manó. A kalapálás zaja elől nem lehet kitérni. Elbújni sem lehet. Asztalon, tűzhelyen rezeg tőle az edény, lábas, evőeszköz. Minden ütés örökkévalóság, a pokolban ilyen falon klopfolhatják a gonosztevők idegeit. Ez a konok zaj gyűlöletet szül vagy engesztelő részvétet. Előbb azt hittem, káprázat. A balkonkorlát magasságában vékony dróton egy hosszú nyakú üveg lóg! Csúfondáros tréfának véltem, csaléteknek. Óvatosan megérintettem. Valóban üveg volt, hideg tapintású. Cédulás üzenetet is ragasztottak rá: „Ha abbahagyod, megihatod." Háromfelé töltöttük. így kezdődött ismerkedésünk, a balkonkorlátok szélén áthajolva. A felső szomszéd még aznap pálinkára hívott. Erdei itala volt, szederből, áfonyából, málnából erjesztett, jó zamatú innivaló. A szomszéd szíves volt, s kedvesen kínálgató. Bőbeszédű jó embernek számít. Bemutatkozáskor csak a keresztnevét tudtam megjegyezni: Branyo. Apja erdész volt. Negyvenhétig maga is mellette inaskodott a Fehér-Kárpátok erdeiben. Aztán tanulni jött a fővárosba. Itt maradt, megházasodott. Már csak az anyja él. Nagy erdőség alján öreg-egyedül vigyázza a házat. Egy szem fia már csak látogatóba jár fametszeni, almát szedni meg tanácsokat adni a pálinkafőzéshez. Látogató-vendégségbe engem is meghívtak magukhoz. Költeményt érdemlő erdei lak: előtte tisztás, alatta takaros almás, mögötte zord, mogorva bükkös. Az erdészház régi 308