Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Egy szál ingben

ként belenevetett a dülöngélő beszélgetés közepébe. Később tudtam meg, hogy ezerkilencszáznegyvenhatban Magyarországról települt át egy Budavári nevű mérnök feleségeként. Bálok szépsége lett. Sok férfi áhított barátnője. Ügy mondták, jókedvre, társaságra hajlott, de csábításra nem. Budavári két év múltán elvált tőle. Válogathatott férfiak százféle csábítása és ajánlata között. Élhetett volna szabadon, egyedül. . . Szinte egyik napról a másikra férjhez ment. — Űj férfi, más élet. — Ezt mondogatta nevetve, emlékezésül első házasságára. Magáról többet nem beszélt. Víg volt, hangulatos, jókedvű, aztán hirtelen szótlanságba merevedett. Vágytam a társaságára, hízelgett szépségének közelsége, de egy meghatározhatatlan ponton túl megszűnt vonzó melegsége. A második férj katonai repülő volt, gerincsérüléssel bocsátották el a hadseregből. Reggelente gyakran találkoztam vele. Fejét csak vállával együtt tudja fordítani. Mozgása, tartása ma is fegyelmezett és határozott. Húsz évvel a háború után is jólesik alakjára képzelni az egyenruhát. Ez a fiatal, szép asszony mégis inkább a fiatalságához szól, mint mostani állapotához. Házon kívül sohasem látni őket együtt, csak így esténként otthon. Ha a feleség kimarad, nagy fénnyel világít minden ablak, és hangosan szól a zene: keringők egymás után, akár egy háború utáni falusi bálterem muzsikája. Az asszony most bejött a szobába, és vetkőzni kezd. Gondolja vagy tudja, hogy nézik, de nem zavartatja magát. Megszokta. Vagy talán hiúságának hízeleg ez. Már őt nézi a férfi is. Szép melle van, szabályos. Ilyen az egész nő, szabályos. Könnyű mozdulattal végigsimít csípőjén, majd az alsónemű nyomait dörzsölgeti. Jön-megy a szobában, s mint a terhétől szabadult ember, kezével könnyedén csapkodja magát. Nem tudom, mennyi idő telik így el. Kevés? Sok? Nekem hosszúnak tűnik, öröknek, mint az idő. Kis idő óta vagyunk itt, de a ház, az ablak, a nehéz mozgású férfi, a meztelenségének örvendő asszony, mind természetesnek tetszik. Időtlenek. Csak a gyermekkor emléke folyhat szét ilyen parttala302